Én kicsi szörnyem. Szörnyek és képzeletbeli lények a magyar gyermekkönyvillusztrációban - a D17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galéria online kiállítása

VIRTUÁLIS

Révész Emese
2020-04-25 12:00
A D17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galéria szörnyes kiállításának célja, hogy a közönség egyben láthassa a magyar gyerekkönyv-illusztrátorok legszebb és legjobb rajzolt és festett szörnyeit.

A kiállítás középpontjában a kortárs magyar gyermekkönyvek szörnyképei és az Én kicsi Szörnyem című rajzpályázat gyerekalkotásai állnak. A tárlat lehetőséget adna közös gondolkodásra arról, hogy belső félelmeik vizualizálása miképpen segít a gyermek szorongásainak leküzdésében. A szörnyek ábrázolása meddig szorongásoldó és mettől kezdve szorongás keltő jelenségek? Miképpen kapcsolódnak a mai szörnyek az emberiség kollektív emlékezetében tárolt megannyi, archaikus képzeletbeli szörnyhöz?

Kiállító művészek: Baranyai (b) András, Bölecz Lilla, Cselőtei Zsófia, Dániel András, Felvidéki Miklós, Ferth Tímea, Grela Alexandra, Hanga Réka, Herbszt László, Horváth Ildikó, Kállai Nagy Krisztina, Kecskés Judit, Kun Fruzsina, Kürti Andrea, M. Nagy Szilvia, Makhult Gabriella, Maros Krisztina, Metzing Eszter, Molnár Jacqueline, Nagy Nobert, Nagy Zoltán, Orosz Annabella, Remsey Dávid, Rényi Krisztina, Rofusz Kinga, Szegedi Kata, Szimonidész Hajnalka, Takács Mari, Vihart Anna
 
Kurátor: Révész Emese művészettörténész

D17 Galéria honlapján valalamennyi, kiállításra szánt mű megtekinthető, némi kísérő szöveggel.

A Pagonnyal közösen meghirdetett szörnyes gyerekrajz pályázatunkra több mint 1000 (!!!) rajzérkezett, ezekből látható itt a legjobbnak ítélt száz.

A képzeletbeli megnyitó egészen igazi szövegét, a nagyon is valóságos szörnyeinkről:
 
Hogyan űzzük el szörnyeinket?

Szörnyek márpedig vannak. Itt sertepertélnek körülöttünk, kukucskálnak a háztetőkről, fütyörésznek a mákos beigliben, fészkelődnek a zoknis fiókban. De ez nem is olyan szörnyű, mert mindig is itt laktak velünk, korábban anya rumli dobozában, azelőtt meg a nagyi hímző ládájában, és – ha jól megnézed, némelyik régi képen jól kivehető – Petőfi kaftán zsebében is ott lapult egy, miközben szavalt a Pilvaxban. De nem árt tudni, hogy hiába zizegnek a szobában, csak akkor ijesztgetnek, ha félsz tőlük. A te félelmed nélkül olyanok ők mint egy kedves kis háziállat, egészen szerethetőek, olykor még némi süti maradékot is ad nekik az ember. Sajnos az élet egyik legfontosabb ismeretét, a szörnyek hatástalanításának tudományát nem tanítják az iskolákban. (Talán a Roxforban igen, valami mágiatudományi órán, egyébként meg csak némely eldugott alternatív suliban.) Pedig nem is olyan bonyolult, meg nem is igazán titok, ezért mi eláruljuk, hogy a szörnyek hatástalanításának egyik legjobb módszere: ha lerajzolod őket. A szörny ugyanis rém hiú népség, és amikor meglátja a képeden a rusnya pofáját, úgy elszörnyed magától, hogy meg se mukkan. Ha meg kifejezetten szépre rajzolják, úgy elérzékenyül magáról, hogy attól kezdve felé se néz a rémisztgetésnek.

Kevesen tudják, de a szörnyek legkiválóbb hatástalanító mesterei a művészek. Mivel ők évezredek óta közvetlen kapcsolatban vannak a valóságon túli világokkal, könnyedén elbánnak bármilyen ijesztgetős rémpofázmányokkal. Egyikük (neve elhallgatását kérve) elárulta a szörnyűző rajz titkos receptjét, amit most utólagos engedelmével megosztunk e kiállítás nézőivel:

1. Végy egy szörnyet. (Hogy honnan tudod, hogy ő szörny? Ha félsz tőle, az épp elég indok. Vigyázz, ne tévesszen meg a tetszetős külső, attól még lehet, hogy éjszaka világít a szeme.)
 
2. Nézz szembe vele. (Ettől már önmagában betojnak, mert megszokták, hogy láttukra hanyatt-homlok menekülnek a jóemberek, de néha még a rosszak is.)
 
3. Jól vizsgáld meg, rücskös-e a bőre, változik-e a szeme színe, tágul-e az orra lyuka, fogai épek-e, milyen hosszú a körme, kócos-e a haja? (A bátyád nem számít, csak nem mosakodott szerda óta.)
 
4. Végy egy jó nagy tiszta papírt. (Lehetőleg akkorát, ami mögé baj esetén elbújhatsz.)
 
5. Gyűjts magad köré minél több színes ceruzát, festéket vagy filcet. (A szörnyek ugyanis a félhomály lakói, a színtől úgy irtóznak, mint a kedvességtől. Valószínűleg színtévesztők, de ezt sosem vallanák be.)
 
6. Idézd magad elé a pofázmányát és rajzold le színpompásan, minél több mintával és dísszel telehintve.
 
7. Onnan tudhatod, hogy a képed csodálatos lett, hogy a szörny (ha ezek után előmerészkedik egyáltalán) fejvesztetten menekül majd. (Némelyik szó szerint feje vesztetten.)
 
8. Ezek után nincs más dolgod, mint hogy az elkészült képekkel tapétázd tele a szobádat. Az esetleg ide tévedt szörnyek pánikszerűen hagyják majd el a terepet, ha meglátják, hogy olyannal van dolguk, akik beavatottak a szörnyűzés művészetébe.

 
Kiállításunkon olyan művészek képeit gyűjtöttük össze, akik nagy mágusai a szörnyűzés tudományának. Jól ismerik a sárkányok megannyi faját, a barátságos félénkektől a félelmetes sárkánygyíkokig. Némelyek régvolt hősök csatáját is megörökítették. (Szegények nem tudták még, hogy kard helyett elég lett volna egy színes ceruza a kezükbe.) Rajzaikon neon színekbe öltöznek a boszorkányok és kísértetek, az ókori mitológiák hibrid lényei pedig olyan színpompás ruhában jelennek meg, hogy legszívesebben velük együtt szárnyalna az ember. Az ő képeiken az ágy alatt lakó szörnyikék ártalmatlan flótások csupán, akik nélkülünk semmire se mennének. A végén még össze is barátkozunk, lóbáljuk a lábunkat, nagyokat kacagunk ezeken a rémes rémeken, miközben így szólítjuk új barátunkat: én kicsi szörnyem!

Révész Emese, művészettörténész, a tárlat kurátora