Életének 106. évében, 2020. október 4-én vasárnap elhunyt a Magyar Nemzeti Múzeum legidősebb munkatársa, dr. Patay Pál nyugalmazott régész-főmuzeológus.
Szakterülete elsősorban az őskor kutatása volt, de pályája során a régészet és ipartörténet szinte minden korszakának megismerését gazdagította. Számtalan ásatás és leletfeldolgozás kötődik a nevéhez. Néhány a legfontosabbak közül: Korlát (őskőkori és újkőkori kőeszköz-készítő műhelytelep), Fényeslitke (rézkori temető); Tiszavalk-Kenderföld (rézkori telep és temető); Tiszavalk-Tetes (rézkori telep és temető); Tiszalúc-Sarkad (rézkori telep). Poroszló-Aponhát (újkőkori és bronzkori telep); Mátraszőlős (késő vaskori kelta temető); Alsótelekes (kora vaskori szkíta temető).
Az ásatásokon kívül kiemelkedő a szarmata kori Csörsz-árok (Ördög-árok) nyomvonalának azonosításában és térképezésében végzett terepmunkája és a magyarországi történeti értékű harangok összegyűjtése, tudományos dokumentálása tárgyában végzett kutatásai.
Dr. Patay Pált a Magyar Nemzeti Múzeum saját halottjának tekinti.
