A Nagyharsányi Helytörténeti Gyűjtemény létrehozójával és gondozójával, Kanász Imrével beszélgettem az idei Ördögkatlan Fesztiválon, aki elmesélte, hogyan alakult a helytörténeti gyűjtemény, milyen érdekességekkel és fontos történetekkel találkozhatunk benne, s arról is, hogy milyen lehetőségként tekint ő a fesztiválra.
A gyűjtemény alapja 2000-ben gyűlt össze, amikor a milleniumi zászlóátadásra és ünnepségre az akkori polgármester megkérte, hogy állítsanak ki néhány tárgyat. Kanász Imre, a helyi iskola pedagógusaként önszántából és lelkesedésből házról-házra járva kereste fel a lakosokat, s gyűjtötte be a tárgyakat, személyes családi emlékeket. Ezeket az ünnepséget követően is szerették volna megőrizni, így kezdetben az iskola épületében alkítottak ki egy külön termet, ami kiállítótérként kezdett funkcionálni, majd 2009-ben épült fel a múzeum épülete. Kanász Imre önerőből, felesége és ismerősök segítségével gyűjtötte, tisztította, installálta a tárgyakat. Ahogy mondta nekem, a falu fogott össze ebben a közösségi emléktér létrehozásában, mindenki hozta, adta, amit fontosnak talált, s feljegyezték a hozzá tartozó történeteket.
Fotó: Nagyharsányi Helytörténeti Gyűjtemény
Kanász Imre ezidáig 7500 körüli tárgyat leltárazott be, melyek között a fületlen gombtól, a világháborús repülőgép maketten, a helyi focicsapat egy játékosának cipőjén, fotókon át a kortes zászlóig sok izgalmas emlékre bukkanhatunk. Személyes történetek egész sora, egy falu mindennapjai elevenednek meg a tárgyakon keresztül. Jó pedagógiai érzékkel úgy gondolja, hogy a legkisebb adomány is értéket képviselhet, még egy fületlen gombnak is helye van a gyűjteményben, hiszen ezáltal érthetik meg a helybeliek, hogy a tárgyhoz tapadó történet, az emlékezés fontos része egy közösség számára.
Fotó: Nagyharsányi Helytörténeti Gyűjtemény
Lelkes vezetőmként elmondta, melyek azok a főbb témák, amelyek köré a kiállítás rendeződik, s mindezen keresztül hogyan elevenedik meg Nagyharsány története. Az első termekben a hely történetét meghatározó geológiai adottságokra épülő ipart, a kőbánya, bauxitbánya kialakulását, a helyi szőlőgazdálkodást ismerhetjük meg. De a különböző mesterséget képviselő és bemutató tárgyakon kívül más történelmi eseményekhez és személyekhez is kapcsolódnak a tárgyak.
Fotó: Égetővasak, Nagyharsány Helytörténeti Gyűjtemény
Fotó: Nagyharsányi Helytörténeti Gyűjtemény
A kiállítás külön termet szentel az 1848-49-hez kapcsolódó emlékeknek és a két világháborúnak. Kossuth Lajosnak nagy kultusza volt a faluban, tiszteletére1907-ben pszobrot is állítottak neki a lakosok adakozásából, s olvashatjuk a korabeli sajtóban, hogy az avató ünnepségen jelen volt fia, Kossuth Ferenc is. A világháború emlékét az elesett katonák családjának emlékezési szokásain keresztül láthatjuk. Így például találhatunk itt olyan öntött táblákat, amelyeket a család az elsett katona emlékére építtetett be házuk ebédlőjének falába, vagy olyan képet, amelyben egy pálmaág hirdeti az olasz fronton elhunyt katona emlékét. Nagyon érdekesek azok a második világháborús vadászgép-makettek, amelyeket a harsányi légimegfigyelők készítettek szolgálatuk alatt, vagy épp az a szerződés 1848-ból, amelyet a helyi bíró, Tarnotzai Dániel hitelesített, s kiolvasható belőle, hogy egy módosabb család sarját a családfő hogyan váltotta ki a nemzetőrségbe való toborzás alól.
Fotó: Nagyharsányi Helytörténeti Gyűjtemény
Tovább haladva képet kaphatunk arról, hogyan alakultak a hely életét döntően befolyásoló politikai és vallási események. Így például megtudhatjuk, hogy a Siklósi járás képviselője volt Táncsics Mihály és Jókai Mór is. Míg Táncsics földbirtokot kapott a helyi bírótól, hogy megválaszthassák, addig Jókai könyvet ajándékozott, miközben korteskedve a környéket járta. Megtalálhatjuk itt Simon János országgyűlési képviselő útiládáját, vagy a Benyovszky család kortes zászlóját.
Képek az egykori színjátszókör életéből, Nagyharsányi Helytörténeti Gyűjtemény
Fontos történésként tartják számon a helybeliek, amikor 1896-ban ledőlt a református templom tornya, vagy amikor munka reményében szegényebb sorsú emberek települtek be, s ennek köszönhetően a település katolikus közössége annyira megnőtt, hogy 1938-ban megépítették első templomukat. A kiállítás a tárgyakon keresztül azt is igyekszik megmutatni, hogy korábban milyen összetartó szerveződések, közösségépítő törekvések voltak a faluban. Így a felekezetek története mellett a tárgyak megidézik a különböző sporteseményeket, kulturális programokat. Kanász Imrétől meghallgathattam például a helyi kézilabda csapat megalakulásának történetét, amelyet Petz Gábor hívott életre. Mindez úgy történt, hogy a faluban sétálva meglátott két labdázó kislányt, s megkérdezte őket, szeretnének-e egy kézilabda csapatot. Ők szerettek volna. De ilyen összetartó ereje volt többek között a helyi focicsapatnak és a színjátszóköröknek, amelyekről a megmaradt fotók és plakátok árulkodnak.
Kanász Imre egyik vágya, hogy a jövőben olyan honlapot hozhasson létre, amelyen kereshetővé válnak a bedigitalizált képanyagok, fényképek.
Fotó: Tolófánk, Nagyharsányi Helytörténeti Gyűjtemény
Fotó: Daráló kulcsszárból készült leszorítóval, Nagyharsányi Helytörténeti Gyűjtemény
Beszélgetésünk során kitértünk arra is, hogy az Ördögkatlan Fesztivál milyen hatással van a gyűjtemény, a hely életére. Jó volt hallani, hogy sok esetben igazán motiváló, újító gondolatokkal érkeznek a fesztiválozók. Példaként említette a tárgy-örökbefogadás ötletét is, amit egy lány javasolt számára. Kanász Imrének igazán tetszett annak a gondolata, hogy kiállítási tárgyakat is örökbe lehessen fogadni, ami jobban ráirányíthatná a figyelmet egy-egy emlékhordozó jelentőségére. Az egyik kedvenc tárgyát is megmutatta, egy olyan mákdarálót, amelynek a leszorító részét egy törött kulcsszár felhasználásával alakította ki tulajdonosa.
Kanász Imre sokakkal beszélget a fesztivál ideje alatt, mivel egész napját a kiállításban tölti. Azt szeretné, hogy az emberek tudjanak arról, korábban milyen emberek éltek itt, hogyan alakult a helyi közösség. Végigkövette, hogy a fesztivál miként vált részévé a település életének. Szívesen veszi az új ötleteket, a jó gondolatokat, s azt reméli, hogy a fesztivál közösségteremtő ereje Nagyharsányra is jó hatással lesz.
Fotó: Kanász Imre, Nagyharsányi Helytörténeti Gyűjtemény
