EGY FOGLALKOZÁS KATARZISA

Középiskolások a Műcsarnokban a Tiszta szívvel festeni című kiállítás Konkoly Gyula 68-78, illetve Kondor Attila Szabadságtapasztalat tárlatán

Schopp Ildikó és Győrffy-Kovács Adrienn
2019-11-28 09:00

Hogyan látja a foglalkozást a diákokkal érkező pedagógus, s hogyan éli meg a másik oldalról a múzeumpedagógus? Győrffy-Kovács Adrienn, képzőművész−tanár és Schopp Ildikó, művészetpedagógus osztják meg velünk tapasztalataikat egy foglalkozáshoz kapcsolódóan, amely a Műcsarnok Tiszta szívvel festeni című kiállításában zajlott. 

 

A művészetpedagógiai foglalkozás a pedagógus szemével

 

Szeretem kivinni az iskolából a tanítványaimat, szeretem, ha látják, hogy körülöttük mennyire élő és tapintható a művészet. Az óráimon vetítek nekik, mesélek képekről, művészekről és művészeti korszakokról, de olyan tapasztalást, amit a festmények, szobrok körüli tér vibrálása, az „élő” művek erőtere okoz, azt csak a múzeumokban lehet megtapasztalni.

 

Mikor a Műcsarnokban láttam a „Tiszta szívvel festeni” című kiállítást, ahol kedvenc kortárs festőm, Kondor Attila is kiállított, azt éreztem, hogy ezt a gyerekeknek látniuk kell. Nagy örömömre kedves csoporttársam, Schopp Ildikó épp a Műcsarnok múzeumpedagógusa, így előzetes megbeszélés után péntek délután a váci Piarista Gimnázium rajz fakultációs diákjaival - 18 diák - múzeumpedagógiai foglalkozásra indultunk.

 

Az első impulzus mindenekelőtt a kedves fogadtatás, a kintből a bentbe, a hidegből, sötétségből a meleg és fényes belső terekbe való belépés meghitt élménye volt. Az, hogy számítottak az eljövetelünkre, hogy a múzeum előtt várták a csapatot, nagyon jól esett mindenkinek.

 

A belépés izgatottsága, az ismeretlen újdonsága hamar feloldódott a csapatokba osztástól, a párok választásától. Az első feladat, az első élmények leírása azt az érzést ébresztette fel a gyerekekben, hogy fontos, hogy mit éreznek, milyen hatások érik őket. Nem passzív szemlélők, néma befogadók, hanem alakíthatják is a történéseket. Ez volt a szál, az aranyfonál, amely aztán később is vezette őket. Ehhez kell a múzeumpedagógus nyitottságának és elfogadó személyiségének megérzése, amit a gyerekek azonnal letapogattak.

 

Körben, a földön ülve beszélgettek, beszélhettek arról, ami zavarba ejtő és kellemetlen volt számukra az első kiállítótérben, amit Konkoly Gyula festőművész aktjai és szemérmetlennek ítélt, gátlástalan alakjai váltottak ki belőlük. Én külső megfigyelőként voltam jelen, de egy-egy bíztató pillantás is kellett a gyerekeknek, hogy érezzék, igen, jól csináljuk.

 

Módszertani szempontból is érdekes volt megfigyelni a jelenséget: felpiszkáljuk, felkorbácsoljuk a gyerekek érzelmeit, majd amikor a legnagyobbak az érzelmi hullámok, akkor meglovagoljuk ezeket és a kipróbált, bevált eszközökkel a helyes mederbe tereljük őket.

 

Miután kidühöngték magukat, meg lettek nevezve, értelmet kaptak a dühödt indulatok, meg lett magyarázva, hogy miért érezhetik azt, amit, és mi az, hogy kortárs, mi az, hogy a társadalom aktuális jelenségeire reagálunk. A művészettörténeti utalások is segítették az értelmezést, melyek a kapott képek segítségével tettek teljessé.

A harmadik teremben izgalmas és játékos feladatok, képcímek és műfajok meghatározásai gördítették tovább az eseményt. Ez azért is volt nagyon jó, mert mozogni és választani lehetett, ők döntöttek arról, hogy hova és meddig viszik el a témát.

 

Az utolsó terembe lépve olyan érzés volt, mintha egy belső szentélybe léptünk volna. Ezt segítette a zene halk vibrálása, az intimitást megteremtő zárt kör, ahol ülve, de még fekve is alkothattak a diákok. Szabadságot és tisztaságot éltek meg, leülepedtek a gondolatok, teljessé vált a sok érzés, indulat. Mind értelmet nyert ekkor. Fantasztikus volt a foglalkozás felépítése, ahogy kirajzolódott a testiségből a szellemi térbe való eljutás finom íve. A gyerekek valóban megélhették azt, hogy mi az a szabadságtapasztalat.

 

 

Fotó: foglalkozás, Győrffy-Kovács Adrienn

                                                                                                       

 

A művészetpedagógiai foglalkozás a múzeumpedagógus szemével

 

Miből áll egy kortárs kiállításban a művészetpedagógus munkája? Én azon az állásponton vagyok, hogy mindenki, aki a művészet közvetítésével foglalkozik, lényegében ugyanarra vállalkozik: a művészet közvetítésében a hozzáférhetővé tételt tekintem célnak, legyen az kortárs vagy klasszikus, posztmodern vagy jelenkori művészet.

Egy történet, egy játékba való invitálás, egy mese segít belépni a kiállítás aurájába, motiváltabbá tesz, kíváncsibbá a feladatokra, a felfedezésre, amit felkínál az együtt töltött előttünk álló 90 perc.

 

A megérkezés fontossága

Abban az esetben is rászánom az időt az egymásra hangolódásra, ha a csoport késve érkezik, netán korábban kell elindulniuk. Nem tudunk együtt gondolkodni, ha nem találjuk meg a közös hangot.

 

A foglakozás bevezetése

Erre korosztályonként több lehetőség is kínálkozhat. A középiskolások esetében most ez egy meghívás egy játékba, ahol megfigyelésre, véleménykialakításra, vitára és érvelésre hívom őket, ahol minden vélemény számít, és leginkább arra vagyok kíváncsi, hogy az ő korosztályuk hogyan fogalmaz meg kérdéseket, megállapításokat. A konkrét foglalkozás esetében most segítségüket kérem, vegyenek részt a kutatásban, amit a Nemzetközi Viselkedéskutató Intézet felkérésére velük együttműködve végzünk. Azt kérem, hogy speciálisan a megtekintett kiállításokra fókuszáló érzeteiket, első reakcióikat, benyomásaikat rögzítsék. Kíváncsi vagyok, hogy mint „viselkedéskutatók”, miként osztják meg érveiket, vagy mások érvei hallatán hogyan változik meg bennük az első pillanatban kialakított véleményük – ebben az esetben a kiállításon tapasztalt benyomásaik révén.

 

Kapcsolódás és alkotás

A foglakozások alatt igyekszem elérni, hogy a diákok a kiscsoportos munka során kialakított megegyezéseiket megosszák a teljes csoport előtt, hiszen azok akkorra már egy konszenzus eredményei. Fontos, hogy a csoportokban elvégzett feladatok mellett legyenek egyéni feladatok is, ezeknek a váltakozása, ritmusa is segít fenntartani az érdeklődést. Verbális feladatok mellett a vizuális alkotó feladatoknak is fontos szerep jut a foglakozásokon. Ebben az esetben ez a tevékenység Kondor Attila Szabadságtapasztalat tárlatához kapcsolódik. Konkoly Gyula határozottan provokáló kiállítóteréből lépünk át Kondor Attila kiállításába. Erős a kontraszt - ez is volt a cél, nagyszerű lehetőséget adott ez a rendezés arra, hogy rálássunk, megtapasztaljuk, mennyire sokféle lehet az a hatás, amit egy kiállítás képei, alkotásai kiválthatnak a nézőiből. A Kondor-kiállítás felkínálta lecsendesedést kihasználva az utolsó feladat montázskészítés. A kiállításon szereplő munkából egy képrészlet apró másolatát kínálom fel, mellé színes lapokat, fehér ceruzákat és olajpasztellkrétákat. Beszélgetésünk iránya a külső világ felől a belső világunk felé halad, belső titkos kertek, kapuk, egyensúly és annak kibillenése és újra megtalálása körül zajlik. Elmélyült alkotás kezdődik, majd közösen nézzük meg Kondor Belső könyvtár című animációs filmjét, amihez szinte kis történetek születnek - szabad asszociációk sora.

 

Lezárás: a játék vége és elköszönés

Komoly utat jártunk be 90 perc alatt, voltak benne viharok, negatív és pozitív érzések és megosztások, volt játék és alkotás; sok új impulzus és ismeret, de főként felfedezés magunkról, egymásról, a jelenkori művészetről, a művészet befogadásáról és befogadhatóságáról.

Köszönöm, hogy ennek én is a részese lehettem.

 

Fotó: foglalkozás, Schopp Ildikó

Múzeumok Őszi Fesztiválja, díj, múzeumpedagógia
2018-10-01 12:00
felhívás, irodalom, múzeumpedagógia
2018-09-02 09:02

Legnépszerűbb cikkek

látogató, múzeumtörténet, téma, állapot
2018-03-12 19:00
helytörténet, régészet
2018-12-15 09:00
fénykép, helytörténet, restaurátor, állományvédelem
2019-01-10 16:00