Két évvel ezelőtt a Magyar Természettudományi Múzeumba érkezett H. H. Sheikh Mohammed Bin Hamad Al Sharqi, az Egyesült Arab Emírségek el-Fudzsejira emirátusának koronahercege. A látogatás alkalmával nekünk ajándékozott egy kitömött arab tahrt, mely Emlősgyűjteményünk egyik legnagyobb ritkasága – egyben a hónap műtárgya sorozat novemberi alanya.
Az ajándékozásról szóló hivatalos dokumentum
Az arab tahr (Arabitragus jayakari) egy kevéssé ismert, ritka patás. Az IUCN Vörös Listáján veszélyeztetett kategóriába sorolt állat kizárólag az Omán és az Egyesült Arab Emirátusok területén található Hajar-hegység 1000 és 1800 méter közötti régióiban fordul elő. Állományát 2000 egyednél is kevesebbre becsülik a kutatók.
Arab tahr (Arabitragus jayakari) (fotó: György Zoltán)
Bár rokonaihoz képest viszonylag kis termetű, mégis erős és mozgékony állat, mely ügyesen egyensúlyoz a hegyvidékek sziklaperemein. A hímnek és a nősténynek egyaránt van szarva, mely viszonylag rövid és zömök. Bundája hosszú, vörösesbarna szőrű, a háton egy fekete csíkkal. Az idősebb hímeken nagy szakállat viselnek, pofájuk és a szem körüli részük sötét színe idővel egyre mélyebb tónusúvá válik. Az arab tahr lába és patája a meredek sziklákon való közlekedéshez alkalmazkodott.
Preparált arab tahr (fotó: Antal Tamás)
Egészen 2005-ig az arab tahrt a Hemitragus nemzetségbe sorolták, melybe még két másik, egymástól távol élő faj tartozott: a Himalája déli területein előforduló himalájai tahr (Hemitragus jemlahicus) és az India déli részén élő nilgiri tahr (Hemitragus hylocrius). Francia kutatók molekuláris genetikai vizsgálatokkal bizonyították, hogy a megjelenésében hasonló három faj valójában három különböző nemzetségbe tartozik. A himalájai tahr a kecskék (Capra) nemzetségéhez áll közel, a nilgiri tahr a juhok (Ovis) nemzetségének testvérnemzetségét alkotja, az arab tahr pedig a sörényes juh (Ammotragus lervia) közelebbi rokona. Így az egykori Hemitragus nemzetséget háromfelé bontották, a himalájai tahr maradt a Hemitragus-ban, a nilgiri tahr a Nilgiritragus, az arab tahr pedig az Arabitragus nevet kapta.
Az arab tahr zord élőhelye (forrás: www.blacktomato.com)
Mi veszélyezteti az arab tahrt?
Az arab tahrt három fő tényező veszélyezteti. A városba költözéssel az emberek egyre több helyen hagyják magukra a házi kecskéket, melyek aztán vadon szaporodó állományokat hoznak létre. Mivel táplálkozási konkurensek az arab tahrral, az utóbbi őshonos állat ezekről a területekről visszaszorul. A házi kecskék jelenléte azért is aggasztó, mivel számos betegséget hordoznak, melyekre érzékenyek a tahrok. Szintén nagy probléma a vadorzók tevékenysége, amit megkönnyít, hogy a sivatagi-félsivatagi élőhelyen az ivásra alkalmas víznyerőhelyek száma igen csekély, ezért a hegyekből lehúzódó példányok könnyű prédái az orvvadászoknak. A harmadik fontos veszélyeztető tényező az élőhelyek megszűnése például a bányászat miatt, ez elsősorban a déli populációkat érinti. Igen kedvezőtlen folyamat az Egyesült Arab Emírségekben található maradványpopuláció felaprózódása: következtében a genetikai állomány mindjobban leromlik, így megnőhet a betegségekkel szembeni fogékonyság és csökkenhet az egyedek termékenysége.
A védelmében tett intézkedések
Az első intézkedések az endemikus faj megóvása érdekében az 1970-es évek elején történtek, majd 1975-ben őrséget hoztak létre hatékony védelmük érdekében. Mára mintegy 2350 négyzetkilométer területen járőröznek a területet jól ismerő helyiekből verbuvált őrök. A helyi falvakban további embereket kértek fel arra, hogy jelentsék, ha orvvadászatról vagy más, a tahrokat veszélyeztető tevékenységről szereznek tudomást. Maga az őrzött terület azonban mind a mai napig nem kapott hivatalos védelmi státuszt.
2009-ben védetté nyilvánították a Wadi Wurayah Fujairah területet, mely az Egyesült Arab Emirátusok első védett hegyvidéki régiója és az arab tahr mellett számos más veszélyeztetett állat otthona. Ex situ természetvédelmi intézkedéseket is bevezettek. A fogságban történő szaporítást 1980-ban kezdték meg, azóta három intézet is létrejött, az ománi mellett kettő az Emirátusokban. A faj szaporítása problémásabb, mint rokonaié. Mivel még manapság sincs sok ismerete a lakosságnak a fajról, tájékoztató kampányokat is indítottak: a régió egyetlen nagyobb termetű bennszülött emlőse kipusztulásának megakadályozásához a hatóságok és a vidéki lakosság összefogására is szükség van.
A hónap műtárgya a Magyar Természettudományi Múzeumban (fotó: György Zoltán)
