A háromszéki Zabolán működő Csángó Néprajzi Múzeumban Csángótelep 1935–1996 címmel nyílt új időszaki kiállítás. A kiállítás azoknak az embereknek állít emléket, akik rendezett, becsületes munkával eltöltött életet éltek Csángótelepen 1935 és 1996 között. Tárgyakon, archív fényképeken és videóinterjúkból összeállított dokumentumfilmen keresztül tekinthetünk be Csángótelep – vagy ahogy a külvilág nevezte, Gyertyános – letűnt világába.
Nehéz elhinni, pedig igaz, hogy a 20. század első felében a vándornépekre emlékeztető csoportok kerekedtek fel Gyimes falvaiban. Középlokon, Felsőlokon, Hidegségben a házat, pajtát és egyéb ingóságot, amit szekérrel nem lehetett továbbvinni, eladták és vándorútra indultak. Új földet keresni. Mert akkoriban Gyimesben csak a csángók szaporodtak erősen, a föld az nem.
Fotó: Csángó Néprajzi Múzeum
Oda, ahová az urak is csak szép időben jártak vadászni, a Kászoni- és a Felsőháromszéki-havasok találkozásánál, 10 kilométerrel Esztelnek fölött, ahol a vizek már Moldva felé folynak – oda érkezett meg az első telepes 1935-ben, majd követték az övéi is. Szűk évtized alatt a hely fiatal, életerős családokkal, bőséges gyermekáldással virágzó tanyavilággá, majd postai irányítószámmal rendelkező faluvá nőtte ki magát.
Fotó: Magyarország Főkonzulátusa Csíkszereda
A gyarapodó Csángótelep – vagy ahogy a külvilág nevezte, Gyertyános – az emberi, lelki és gazdasági kötődések ellenére tiszavirág életűnek bizonyult. A mindennapos megélhetési gondok és érvényesülési remények közepette a település az 1970-es évek végére elnéptelenedett. Lakosai szétszóródtak a szomszédos településeken, leszármazottaik pedig szerte a nagyvilágba. Egykori homogén környezetük, természetközpontú világuk halványuló képként öröklődik tovább a közösségi emlékezetben.
A kiállítást rendezte: dr. Kinda István.
