Boszorkányok a múzeumban

GALÁNTA

Mgr. Cupal Barica Andrea
2019-11-02 14:00

Október 26-án került sor a Boszorkányok a múzeumban című rendezvényre a Galántai Honismereti Múzeumban. A rendezvénysorozat 3 évvel ezelőtt a Szellemek a múzeumban cÍímű programmal kezdődött, melynek vezérgondolata a múzeum tárlatával kapcsolatos személyek „megelevenítése“ volt. Azóta minden évben a múzeum dolgozói olyan témájú eseményt igyekeznek összehozni, amely történelmi, néprajzi szempontból is érdekes. Így jött képbe idén a boszorkányos téma, amelynek valóság-háttere korántsem vidám olvasmány. Az első boszorkányégetés Európában 1254-ben volt. Az igazi boszorkányüldözésre azonban 1484 után került sor, miután VIII. Ince pápa kiadta a Summis desiderantes affectibus kezdetű bullát a boszorkányság ellen. A bulla kiadását követően, 1486-ban két német Domonkos-rendi szerzetes, Heinrich Institoris Kramer (institor)és Jakob Sprenger inquizitor egy boszorkányellenes könyvet adott ki Malleus maleficarum („Boszorkányok pörölye”) címmel. A Malleus Maleficarum hatására Európa nyugati felén (Nyugat-Európa, Dél-Európa, a mai német területek és Észak-Európa) hosszú és igen kegyetlen boszorkányüldözés vette kezdetét, az inkvizíció tömegesen tartott úgynevezett boszorkánypereket. Magyarországon is mintegy 1000 boszorkányperre került sor, melynek egy része halálos ítélettel, más részük enyhébb büntetéssel zárult.

 

A múzeumban tartott rendezvény, amellett, hogy elsősorban szórakoztató szándékkal jött létre, az egyes állomásokkal szeretett volna utalni a boszorkányokkal kapcsolatos hitvilágra is. A polgári lakáskultúrában a mágiára, a gyógyszertárban „életelixírt“ osztogató alkimista a gyógyításra, bájitalok elkészítésére, a népi részlegben megjelenő boszorkány a jóslási képességekre. Nem hiányzott a néphitben ma is elevenen élő seprűn repkedő boszorkány sem, ugyanúgy, mint a mesékben megjelenő  mézeskalács-házikó, ahol azonban a gonosz banyát jószívű, mézeskalácsokat osztogató boszorkány váltotta fel. A bátrak útja ezek után az illuzórikus rémszobába, ill. az inkvizíciót felelevenítő részbe vitt, ahol akasztófa, ketrecbe zárt kis és nagy boszorkányok, kaloda, máglya és hóhér realisztikus képe várta a belépőket. A hatást a múzeumban uralkodó sötétség, ill. rémisztő hangok még inkább fokozták. Mindez azonban cseppett sem riasztotta el az ideérkezőket.

 

 

Hat óra tájban a múzeum előtt hosszú sor várt bebocsátásra. A belépő gyerekek a rossz erőket távoltartó piros karszalag felrakása után, feladatlappal a kezükben indulhattak el a macskanyomokat követve a helyes válaszok keresésére. A felnőttek a lábnyomok útján haladva találhatták meg a megoldást kérdéseikre. Közben persze fényképeszkedésre is bőven nyílt alkalom. A gyerekek szívesen kipróbálták a seprűn való repülést, voltak olyanok is, akik a boszorkányokat sem féltek kiszabadítani, csakhogy maguk is ketrecbe zárassanak. Egyikük – másikuk még a nyilvános meghurcoltatást is vállalta kalodába zárva. Szerencsére azonban végül mindenki elégedetten, testi-lelki sérelem nélkül távozhatott a múzeumból.

 

A rendezvényen minden korosztály részt vett, óvodásoktól kezdve, tinédzsereken és felnőtteken át a nyugdíjasokig. A rendezvény, amely Galánta Város anyagi támogatásával valósult meg, idén is több mint 600 embert vonzott a múzeumba.

 

A szerző a Galántai Honismereti Múzeum tárlatvezetője, idegenforgalmi referense.

Legnépszerűbb cikkek

látogató, múzeumtörténet, téma, állapot
2018-03-12 19:00
helytörténet, régészet
2018-12-15 09:00
fénykép, helytörténet, restaurátor, állományvédelem
2019-01-10 16:00