2024 tavaszán az ELTE Művészettörténeti Intézete művészettörténeti szabadegyetemet indít. Az előadások egy-egy nagyobb témakör, műfaj, képi törekvés képzőművészeti megjelenését vizsgálják az antikvitástól napjainkig. Előadóink zöme az intézet oktatója, de olykor egyes témákra külső szakembereket is meghívunk. Célunk a művészettörténeti ismeretterjesztés, ezért minden érdeklődőt szeretettel várunk, kortól, végzettségtől függetlenül.
Az előadások ingyenesek.
Részvételi szándékukat kérjük ezen a levelezési címen jelezzék: revesz.emese@btk.elte.hu
Minden kedden 18:00 órakor, március 12. és május 14. között
Az előadások helyszíne: ELTE főépület (Budapest, 1088. Múzeum krt. 6-8.), I. emelet, Fülep Lajos terem
KUSLER ÁGNES
A háború következményei: a háború és béke ikonográfiája Peter Paul Rubens művészetben
A kora újkori Európa történelmét több jelentős fegyveres konfliktus is meghatározóan befolyásolta. A 16. században a vallásháborúk és az oszmán előretörés, a 17. század első felében a harmincéves háború (1618–1648), a század végén pedig a Szent Liga Magyarországot is felszabadító harca voltak ezek közül a legjelentősebbek. A késő reneszánsz és barokk művészetben a háború és béke számos allegorikus és realista formában került megjelenítésre. Az antikvitás művészetét újra felfedező reneszánsz ikonográfiából táplálkozva a 17. században, különösen a harmincéves háború idején, a háború borzalmait és a béke áhított vágyát nagyobbrészt allegorikus, mitológiai keretbe ágyazott történeten keresztül dolgozták fel a korszak művészei. Ezek között kiemelkedő a flamand mester, Peter Paul Rubens A háború következményei című festménye (1638–1639). Az előadás keretében a műalkotás összetett ikonográfiáját és mondanivalóját vizsgáljuk a korabeli művészeti és politikai élet kontextusában, különös hangsúllyal Rubens közéleti tevékenységére, aki nem csak monumentális vásznaival, hanem gyakorló diplomataként is közreműködött az európai béke megteremtésében.
VELLADICS MÁRTA
Miért kell a királyi palota? Uralkodói PR a 18. századi Magyarországon
Az Oszmán Birodalom folyamatos fenyegetést jelentett a 17. században a Magyar Királyság területén. Papíron béke honolt az Osztrák Birodalom és a porta között, de Magyarországon folyamatos háború dúlt. A frontok megmerevedtek a két állam között. 1683-ban a törökök elindultak Bécs ellen, de a háború nem várt fordulatot vett. 1684-ben létre jött a régen várt európai összefogás. A 15 évig tartó háború győzelmek sorát hozta. Az 1699. évi karlócai béke stabilizálta a kialakult új területi viszonyokat. A török veszély nem múlt el, sőt fellángolt 1716-ban, majd 1736-ban. A sorozatos győzelmek megteremtették az alapot III. Károlynak saját nagyságának népszerűsítésére. Hogyan jelent meg mindez a nagy építészeti projektekben a 18. század első felében?
RÉVÉSZ EMESE
A háború szürreális valósága. Goya, Manet és Otto Dix képei a háborúról.
A háború képi reprezentációját hosszú időn át a hatalom irányította és manipulálta, ami elsősorban annak dicsőítését, a saját hősök felmagasztalását és az ellenség démonizálását jelentette. A harcterek és a háborúnak kiszolgáltatott hátország ábrázolásának kritikai, leleplező „alulnézete” először Francisco Goya A háború borzalmai című grafikai sorozatán jelent meg átütő erővel. Ennek hatására készültek Édouard Manet képei Miksa császár kivégzéséről és az 1871-es párizsi kommünről, és Goya felkavaró jeleneteit idézte meg az első világháború poklából hazatérő Otto Dix háborús képsorozata. Ezek az ábrázolások nagyban hozzájárultak a modern háború újonnan kialakult képéhez, leleplezve a tömeges gyilkosság embertelen és botrányos arculatát.
LÁNCHIDI PÉTER
Testvérháború: szabadkőművesség a fegyverek árnyékában
A szabadkőművesség az egyetemes testvériség, a tolerancia, az egyetértés, a jobbítás és az építés eszméinek a jegyében munkálkodik. Ugyanakkor a szabadkőművesek mint egyes államok állampolgárai, illetve különböző politikai nézeteket valló egyének olykor konfliktusba is keveredtek egymással – nem egyszer fegyveres konfliktusba. Az előadás azt járja körbe, hogy a testvériség magasztos eszméi és a konfliktusok hogyan jelennek meg a szabadkőműves ábrázolások szimbolikájában, de nem csupán képzőművészeti alkotásokon, hanem tágabb értelemben a szabadkőművesség tárgyi kultúrájában is. Ennek során szó (és kép) lesz többek között szabadkőműves mítoszokról, beavatási szertartásokról, a páholy berendezési tárgyairól, az emberi és polgári jogok nyilatkozatáról, koponyákról, koporsókról, keresztes lovagokról, Napóleonról, a Szabadság-szoborról és I. világháborús lövészárkokról.
SZEGEDY-MASZÁK ZSUZSANNA (meghívott előadó)
Fényképezőgép a harctéren
A festészeti és grafikai ábrázolásokkal összehasonlítva milyen technikai lehetőségek rejlettek a fényképészetben, melyek a háborúzásnak addig láthatatlan oldalait mutatták meg? A harctéri fényképészet a kezdettől fogva a propaganda eszközévé vált - milyen esetekben támogatta és mikor ellenezte a hatalom a fényképészek tevékenységét? Milyen formában váltak ismertté háborúkban készült felvételek és kik alkották e képek közönségét? Többek között ezekre a kérdésekre keressük a választ a beszélgetésekkel és kreatív gyakorlatokkal egybekötött előadás során. Megismerkedünk híres és névtelen fényképészekkel, olvasni fogunk szemelvényeket korabeli forrásokból és fotóelméleti szerzőktől, megvizsgálunk néhány ismertebb példáját a fotó manipulációnak és kitérünk a háború fotózásának etikai kérdéseire.
RÉNYI ANDRÁS
Picasso Guernicája mint háborúellenes "monumentális propaganda" az 1937-es párizsi világkiállítás kontextusában
Mint ismeretes, a Franco vezette jobboldali-falangista lázadókkal élet-halál harcot vívó spanyol köztársasági kormány 1937 elején Picassót bízta meg azzal, hogy készítsen nagyméretű pannót az 1937 júliusában megnyitni tervezett párizsi világkiállítás spanyol nemzeti pavilonja számára. A természeténél fogva inkább apolitikus festő eredetileg egy műtermi jelenetet akart festeni, amelyben a művészet szabadsága mellett tett volna hitet. A megbízás politikai jelentősége azonban nyilvánvaló volt, hisz az akkor már világhírű, Párizsban élő festőt, akit az előző év őszén az új, demokratikusan megválasztott kormányzat a Prado múzeum élére nevezett ki, egyértelműen a köztársaságiak támogatójának számított. A békés tervet azonban felborította a történelem: 1937. április 26-án a náci Németország Franco-t támogató légiereje (az ún. Condor-légió) lebombázta a baszk kisvárost, Guernica-t. és ezerötszáz ártatlan civilt ölt meg. A hír felháborította Picassót és azonnal a monumentális pannó tematikájának módosítása mellett döntött. Az új mű koncepciója aligha volt független a világkiállítás politikai kontextusától, amelyet a Harmadik Birodalom és a sztálini Szovjetunió agresszív propagandisztikus jelenléte határozott meg. Előadásomban a mű képi-formai kvalitásait egy autonóm művész a totalitárius propagandával szembe szegülő adekvát válaszaként értelmezem.
SZŐKE ANNAMÁRIA
„…a gyilkosság intézményesítése a háború, helyesebben az intézmények gyilkossá a háborúban válnak…”. Erdély Miklós: Morálalgebra – Szolidaritás-akció, 1972
Előadásomban egyetlen művet szeretnék elemezni, Erdély Miklós Morálalgebra – Szolidaritás-akció (Egy fotómontázsban és statisztikai tabellákban megvalósított koncepció forgatókönyve) című, 1972-es alkotását. A mű az egyik korai és sok szempontból kivételes példája a magyarországi ’45 utáni művészetben annak a művészi alapállásnak, amely mindenfajta, faji, etnikai, nemi stb. diszkriminációt elutasít, felemeli szavát a mindenkori hatalomnak és intézményeinek az emberi szabadságot és kreativitást korlátozó működése ellen, elutasítja az embertelenség, a gyilkolás és a háború minden formáját – és ezt az alapállását műveiben is kifejezésre is juttatja. A mű egyik címe – Szolidaritás-akció –egyértelműen utal a témájára, míg a másik – Morálalgebra – két látszólag össze nem illő szóból áll, vagyis két egymást látszólag kizáró területet kapcsol össze: a morált és az algebrát. Hogyan jelenhet meg a moralizálásban a számszerűség, és hogyan adható a számolásnak morális dimenzió – ezek azok a kérdések, amelyeket e mű többek között felvet, és ami az első megközelítésben a tiltakozás igen különös formájának tűnik.
FEHÉR DÁVID
Háború és kataklizma – a trauma alakzatai. Celan-motívumok Lakner László, Anselm Kiefer és William Kentridge művészetében
A második világháború kataklizmája számos művészi életmű visszatérő témája a huszadik század második felében. Paul Celan a háború utáni európai költészet legfontosabb alkotói közé tartozik, aki verseiben összetett módon tematizálta a válsághelyzetet. „Paul Celan költeményei elérnek hozzánk – és mi nem tudunk a közelükbe férkőzni.” – fogalmazott találóan Hans-Georg Gadamer. Celan egyszerre hozzáférhető és hozzáférhetetlen költészete számos képzőművész fontos referenciájává vált. Az előadásban a kortárs példák közül három művész Anselm Kiefer, Lakner László és William Kentridge alkotásaira koncentrálok, amelyek mind Celan verseiből, soraiból és szavaiból kiindulva tematizálják a pusztítást és a pusztulást, illetve az európai kultúra válságát. A konkrét Celan-parafrázisok bemutatásán túl azt is vizsgálni fogom, hogy miképpen jelenik meg a háború motívuma a három művész életművében és ebbe a tágabb kontextusba hogyan ágyazódnak bele a Celan-motívumok.
EÖRSI ANNA
Epizódok a béke ábrázolástörténetéből
A kurzus utolsó előadása a béke képi megjelenítéséről szól. Tekintettel arra, hogy a béke definíciója negatív állítás (az az állapot, amikor nincs háború), a téma szemléltetése nem kis nehézségekkel jár. Megszemélyesítésének adekvát cselekvése ugyanis a passzív nem cselekvés, a dolce far niente. Ha mégis munkához lát, hamar harcias agresszorrá válhat, miáltal ellentmondásba keveredik önnön lényegével. Ártalmatlanabbnak tűnik a kézfogás, az ölelés, a csókolás gesztusa. Előadásomban a fentiek fényében vizsgálom a béke megszemélyesítésének változásait az antik kezdetektől a 20. század karikatúráiig. Kitérek a téma legjelentősebb ábrázolásaira: Lorenzetti sienai freskójára, valamint Rubens Béke-allegóriájára. A vonatkozó szimbólumok közül részletesebben a szintúgy ambivalenciákkal terhes békegalamb-ábrázolásokat tárgyalom.
***
Noha az előadások ingyenesek, lehetőség van a Művészettörténet Intézetben folyó oktatás támogatására a Tizedik Múzsa Alapítványnak tett felajánlással. A támogatásból tanulmányi kirándulásokat szervezünk a hallgatóknak.
Adószámunk: 18174717-1-42
Számlaszám: MBH Bank: 10300002-20606031-00003285
IBAN: HU04 1030 0002 2060 6031 0000 3285
Utalás esetén a közleményben kérjük feltüntetni: " Adomány, közhasznú célra, szabadegyetem támogatása "
További információ:
Révész Emese – revesz.emese@btk.elte.hu
