Katari támogatással ásatások és restaurálási munkák kezdődtek a közelmúltban UNESCO világörökségi helyszínné lnyilvánított ókori Meroé királyi temetőjében. Szudáni régészek a napokban nyitották fel újra a meroéi piramismező egyik királyi sírkamráját. A Kr. e. 180 k. elhunyt Adikhalamani (Tabriqa) király temetkezési helyén számos lelet maradt ott száz évvel ezelőtti, gyors ütemű ásatások után.
Szudán fővárosától, Kartúmtól mintegy 200 km-re északra fekvő Meroé volt Egyiptom déli szomszédjának, az ókori Kusita királyságnak az egyik fővárosa.
Ékszer Amanisakheto királynő sírjából (Kr. u. 1. század eleje)
Núbiát, a mai Szudán északi részét, korábban, Kr. e. 1550 körül meghódították az egyiptomi fáraók, az Újbirodalom bukása után pedig az egyiptomi neveltetésű helyi arisztokrácia ragadta magához a hatalmat itt. Soraikból fokozatosan új, helyi dinasztiák emelkedtek fel, akik közel egy évezreden keresztül (Kr. e. 780 k. – Kr. u. 350 k.) fennálló államalakulatot hoztak létre, a Kusita Királyságot. A kusita uralkodók mintegy 80 évre elfoglalták a szomszédos Egyiptomot is a Kr. e. 7. században.
Az észak-déli irányban legalább 1200 km kiterjedésű birodalom óriási gazdasági és kulturális virágzás időszakát jelentette Núbia számára. A kusita királyok uralták a Belső-Afrikából a Földközi-tenger felé irányuló luxuscikkek: elefántcsont, különleges fafajták, állatbőrök, drágakövek, fűszer- és gyógynövények kereskedelmét. A „fekete fáraók” feliratokkal és reliefekkel díszített kőtemplomai, palotái és az arisztokrácia piramisai nagy gazdagságról tanúskodnak. Az írnokok az egyiptomi hieroglifák mellett, a Kr. e. 2. században sajátos ábécén alapuló írásrendszert hoztak létre nyelvük rögzítésére.
Adikhalamani piramisa
A kusita uralkodók és uralkodónők, valamint a királyság arisztokratái sírjaik fölé piramisokat emeltek. A királyi piramisok alatt egy, vagy több helyiség található a holttestnek és a sírmellékleteknek, amelyet a temetések után lezártak és csak ezután épülhetett meg a felépítmény. A piramisokhoz, keleti oldalról halotti kápolna csatlakozik, amelyet pülón zár le. A kápolna falait reliefek borítják, amelyek belső oldalán központi szerepet kap az oroszlános trónon ülő uralkodó, akiknek a tiszteletére gazdag áldozatokat mutatnak be. Szudánban ma több kisméretű piramis található, mint Egyiptomban.
A piramis és a sírkamrák alaprajza és metszete
A legnagyobb núbiai királyi temetőket 1916 és 1923 között George Reisner, amerikai régész tárta fel, aki nagy munkáscsapatokkal végzett gyors ütemű feltárásokat a hatalmas meroéi királyi nekropoliszban is. Reisner 1942-es halála után a dokumentációkat Dows Dunham publikálta.
A most újra feltárt temetkezés egy hosszú lépcsősorból és három helyiségből állt, az utolsóban, egy kőböl faragott, domborművekkel díszített halotti asztalon feküdhetett az uralkodó szarkofágja.
A kő halotti asztal a sírkamrában
A sírkamra falai eredetileg festettek voltak. Bár a temetkezést még az ókorban kirabolták, a kusita uralkodók gazdagságáról képet kaphatunk egy közeli piramisnál, Amenisakheto királynő temetkezésénél talált ékszerekből, amelyek nagy részét ma Berlinben és Münchenben őrzik.
A mostani ásatások során a régészek számos Reisner korában otthagyott kerámiaedényt és emberi csontmaradványt is megtaláltak, amelyeket DNS vizsgálatnak vetnek majd alá.
A puha núbiai homokkőbe vájt omlékony temetkezési kamrákat most acél és beton tartószerkezetek segítségével igyekeznek stabilizálni, és a tervek szerint a sírt hamarosan látogathatóvá teszik a turisták számára is.
Arab nyelvű film a feltárásokról
