Az elismerést a 2019. szeptember 26-28. között a Heves megyei Boldogon rendezett Magyarországi Tájházak Szövetsége XVII. Országos Szakmai Konferenciáján és Találkozóján adtak át.
A szakmai eseményen dr. Bereczki Ibolya, a Tájházszövetség elnöke adta át a díjat az 1935-ben alapított veszprémi Bakonyi Háznak. A boltíves-tornácos ház a Veszprém környéki kisnemesi falvak jellegzetes népi építészetét mutatja be. Közvetlen mintája Simon István, Öcs községben álló lakóháza volt. A tájház a Dunántúl első, a magyar nyelvterület második tájháza, a később muzeológiai tudományággá fejlődő „magyar skanzen” – gondolat egyik korai példája.
Időtlen idők címmel a múzeum hátsó szobájában, Schleicher Veronika tervei alapján készült kiállítás látható, amely mai kiállítási és bemutatási módszerekkel közelít a népi kultúra felé. A népi kultúrát hajlamosak vagyunk időtlennek, ősinek, öröktől fogva létezőnek látni. Ezt a képet árnyalja a kiállítótér úgynevezett „évszámos” tárgyak bemutatásával. A kiállításban felvetett kérdések a történeti időben megragadható és magát meghatározó népi kultúra sokarcúságára irányítják a figyelmet.
A Bakonyi Ház környéke etnobotanikai oktatókert, ahol mind a kétszáz bemutatott vadon élő és termesztett – növénynek szerepe volt a helyi paraszti kultúrában és folklórban. Az elmúlt években a -Bakonyi Ház népszerű városi rendezvényhelyszínné vált. Népszerű program a kemencében sült kenyér- és langalló sütés. Az óvodás és iskolás csoportoknak szervezett nagyszámú múzeumpedagógiai foglalkozás emeli az intézmény kulturális életben betöltött szerepét.
