1. Elvi álláspont
A Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület (a többi szakmai szervezethez hasonlóan) 2020. április 9-én, nagycsütörtökön késő délután kapta meg a hivatkozott törvénytervezetet véleményezésre; a válaszadás határidejét 2020. április 14. (kedd) 8:30-ban meghatározva.
Sajnálattal és aggodalommal állapítjuk meg, hogy a húsvéti ünnepek idejére (munkaszüneti napokra) időzített társadalmi egyeztetés megalapozott álláspont kialakítására, valamint érdemi, a normaszöveget érintő módosítási javaslatok megfogalmazására érdemben nem adott lehetőséget. Mindez azért aggasztó, mert a törvénytervezet a kulturális intézményekben dolgozó szakemberek munkajogi státuszának radikális átalakítására tesz javaslatot, több évtizedes távlatban meghatározva ezzel ezen intézmények jövőjét.
Hangsúlyozzuk, hogy a kulturális intézményrendszer a koronavírus-járvány miatt elrendelt veszélyhelyzet időszakában – részben saját elhatározásából, a társadalmi felelősségvállalás iránti mély elkötelezettségből, részben kormányzati szándékokat is erősítve és a kulturális ágazat kifejezett kérésére – olyan kezdeményezéseket indított, amelyek bizonyítják a kulturális szektorban dolgozó szakemberek szakmai tudását és társadalmi elkötelezettségét. A megtett civil szervezeti és szakmai intézkedések kommunikációját mind a www.pulszky.hu, mind a www. magyarmuzeumok.hu portálon, valamint a közösségi média felületeken erőteljesen és érdemben kommunikáltuk a civil szervezet oldaláról, de a muzeális intézmények saját maguk is rendkívül sokat tettek azért, hogy a köznevelés digitális oktatásra átállását, az otthon maradtak kulturális alapellátáshoz kapcsolódó szükségleteit a lehető legmagasabb színvonalon teljesítsék. Az e területeken tett erőfeszítéseket a kultúráért felelős államtitkárság is elismerte.
Időszerűtlennek és méltánytalannak tartjuk, hogy a veszélyhelyzet időszakában olyan, a kulturális szakemberek munkajogi státuszát alapjaiban módosító törvénytervezet kerüljön benyújtásra az Országgyűlés részére, amely esetében nem volt biztosított az érdemi egyeztetés lehetősége.
Jelezzük, hogy a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. évi CXXXI. törvény alapján a jogszabályok előkészítése során biztosítani kell az egyeztetések átláthatóságát, azok minél teljesebb körű nyilvánosságát, részben általános, részben közvetlen egyeztetés formájában. Az általános egyeztetés megtartása minden esetben kötelező, ennek érdekében – az előzetes hatásvizsgálat összefoglalójával együtt – a társadalmi egyeztetésre bocsátott tervezetet olyan határidővel közzé kell tenni a kormányzati honlapon, hogy – a tervezet céljához és hatálybalépéséhez igazodóan – megfelelő idő álljon rendelkezésre a vélemények kifejtéséhez. Jelen tervezet a www.kormany.hu weboldalon nem lelhető fel, így a társadalmi egyeztetés keretében kötelező általános egyeztetést a jogalkotó nem biztosította. A törvénytervezet előkészítése tehát nem felel meg a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. évi CXXXI. törvény előírásainak.
Az egyik legnagyobb keresztény ünnepre, a húsvéti hétvégére időzített véleménykérés a megalapozott szakmai álláspont kialakítását nem teszi lehetővé, ezért kérjük, hogy a tervezet véleményezésére kerüljön biztosításra a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. évi CXXXI. törvény szerinti általános egyeztetés.
Szükségesnek tartjuk a közvetlen egyeztetés határidejének felülvizsgálatát is, mert nem egyértelmű, hogy mely szervezetek kapták meg a tervezetet véleményezésre. A törvénymódosítás a kulturális intézményrendszer egészét érinti, így – az összehangolt fellépés érdekében – kellő időt kell biztosítani a közösen jegyzett észrevételek összeállításához. Az érdemi véleményalkotásra rendelkezésre álló határidőben alaposabban feltárható lenne az egyes intézménytípusok álláspontja a változtatással kapcsolatosan, előremutató és építő javaslatai érvényesülhetnének a jogszabályban.
2. Jogviszonyváltásra vonatkozó álláspont
Az Alaptörvényben foglaltak alapján a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme és fenntartása az állam és mindenki kötelessége. Ebből levezetve a múzeumügy közszolgáltatás; a múzeumokban őrzött vagyon közvagyon; a muzeális értékű kulturális örökség kezelése a magyar nemzet közösségének stratégiai érdeke. Ezt támasztja alá a Nemzeti Kulturális Tanács létrehozása és a kultúrstratégiai intézmények kijelölése is. Mindezt szem előtt tartva a közalkalmazotti jogállás előzetes egyeztetés nélküli, központilag elrendelt és végrehajtott módosítása rendkívül rossz üzenetet közvetít a kulturális intézményekben dolgozó szakemberek felé, és hatása a jelenleg tervezett bevezetéssel maradandó károkat okozhat a közfeladatok hatékony és szakszerű ellátásában.
A törvénymódosítás preambulumában megfogalmazott célokat (az állami és önkormányzati közszolgáltatások hatékonyabb ellátása, a jogviszonyoknak a közszolgáltatás jellegéhez és tartalmához igazodó differenciálása, a kulturális közszolgáltatások kiszélesítése és azoknak a 21. századi követelményeknek való megfelelése) a közalkalmazotti jogviszony munkaviszonnyá alakítása önmagában nem segíti elő; az állam által elismert, különleges jogállási forma megszüntetése éppen e célok megvalósulását veszélyezteti. Nem vitatjuk, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény számos elemében elavult és korrekcióra szorul, a pálya megtartó erejének nem biztosít megfelelő kereteket, és nem motiválja megfelelően a szakembereket a folyamatos önképzésre, fejlődésre, de úgy véljük, a kibontakozás iránya elsősorban nem a közalkalmazotti státusz felszámolása, hanem – széles körű adatgyűjtésre és ágazati egyeztetésre alapozva – egyes munkakörök munkaviszonnyá alakítása lehet. A differenciált módosítás lehetővé tenné a bér piaci béralku keretében történő megállapítását.
Nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy a törvényjavaslat elsősorban az országos múzeumokban lévő struktúrákra reflektál. A módosítás hatására a vidéki kulturális alapellátás – megfelelő hatástanulmányok nélkül – veszélybe kerül, és a vidéki szakemberek helyzete sok helyen a jelenleginél is kiszolgáltatottabbá válhat. Mindez élesen ellentmond az indokolásnak, amely az állami és önkormányzati közszolgáltatások hatékonyabb ellátását, a jogviszonyok közszolgáltatásokhoz igazított differenciálását és anyagi elismerését jelöli meg a módosítás céljaként.
A kulturális területen dolgozók évek óta méltatlan bérhelyzetben vannak, de erre a problémára a tervezet nem kínál érdemi megoldást. Éppen ellenkezőleg: egy jogtechnikai beavatkozással liberalizálja a kulturális munkaerőpiacot, de kizárólag a bérek szinten tartására vállal garanciát. A valódi megoldástól tehát a javaslat mind tartalmában, mind eljárásrendjében távol áll: ahelyett, hogy a múzeumi szakemberek teljesítményének értékelését és ennek megfelelő bérezését az állam felelősségi körében tartaná – miután ez alapvetően közfeladatok ellátását jelenti –, megszünteti a kulturális szakemberek közalkalmazotti jogviszonyát, de a jövőre nézve semmilyen garanciát nem tartalmaz a teljesítményhez igazodó bérrendezést illetően.
Az általános indoklás alapján a társadalom számára a jelzett változtatás pozitív üzenettel bír. Ez a megállapítás a kulturális területen dolgozó szakemberek szempontjából nem igaz; a tervezet éppen az ellenkező hatást (az elbizonytalanodást és az évek óta problémát jelentő pályaelhagyás felgyorsulását) váltja ki. Különösen veszélyes a tervezet a szerényebb anyagi kondíciók között működő vidéki önkormányzatok számára, mert a munkabérek szabadjára engedését követően szembe kell nézniük a szakemberek országon belüli elvándorlásával, különösen a fővárosi és északnyugat-dunántúli régiók elszívó hatásával.
A Munka törvénykönyve szerinti munkaviszony automatikus bevezetése helyett célravezetőbb lenne a teljesítményértékelési és minőségmenedzsment szabályozás bevezetése; a hozzárendelt bérgaranciával, finanszírozási modellel és az önkormányzati és állami szerepvállalás szabályozásával.
A teljesítményértékelés és minőségmenedzsment alapjait a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Múzeumi Oktatási és Módszertani Központja kidolgozta, emellett a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Múzeumi Módszertani és Információs Központja jelentős lépéseket tett az egységes minőségmenedzsment bevezetése érdekében. A Petőfi Irodalmi Múzeumban és tagintézményeiben jelentős tapasztalat gyűlt össze a közalkalmazotti bértáblától eltérő, de garantált illetményrendszer működése kapcsán. Megvannak tehát azok a szakmai alapok, amelyekre építve egy tartós és valóban működőképes reformot lehetne építeni, a munkatársak tevékenységének rendszeres szakmai értékelését, az elhivatottságra épülő munkatevékenységét, a pályán történő előmenetelét, és a kiemelkedő munka munkabérben is megjelenő elismerését garantálva.
Fontosnak tartjuk, hogy olyan hatásvizsgálatok előzzék meg a döntést, amelyek mind a munkavállalók, mind a munkáltatók oldaláról modellezik a változtatáshoz kapcsolódó tényleges célokat, a szükséges beavatkozásokat és az előnyöket, ezen túl modellezik a változások következtében kialakuló helyzetet, beleértve a koronavírus-járvány más ismert, és jelenleg nem, csak később prognosztizálható gazdasági hatásait.
A múzeumi ágazatnak véleményünk szerint kiemelt szerepe lehet a válsághelyzetet követő gazdasági talpra állásban; a kiutat is jelentő hazai, a kulturális turizmusra építő fejlesztésekben. Mindezekhez a törvénytervezet változtatási módja nemcsak nem járul hozzá érdemben, de jelentősen megnehezíti, sőt, a bizonytalanság miatt ellehetetlenítheti a megfelelő szakmai válaszlépések megszületését.
Összességében tehát úgy ítéljük meg, hogy a munkavállalók életét és szakmai pályáját erőteljesen befolyásoló intézkedéssorozatot önmagában nem lehet a Munka törvénykönyvében leírt munkaügyi eljárásrendnek megfelelően kivitelezni. Jelen helyzetben a szakmai fórumok érdemi megtartására, intézményi szintű és személyes egyeztetésekre, a fejlesztési irányok meghatározására, a garanciális, a szakmai értékelésre építő elemek kidolgozására nincs megfelelő mód, különös figyelemmel a véleményezés lehetőségének jelenlegi, abnormális időkeretére. A jogviszonyváltás előkészítésével javasoljuk tehát megvárni a járványügyi intézkedések feloldását, a veszélyhelyzet megszüntetését.
3. Részletes, a normaszöveget érintő javaslatok
1. § (2) bekezdés
Nem tartjuk indokoltnak a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár kivételezett helyzetét. A tervezet nem vonultat fel olyan szakmai érvet, amely alátámasztaná, hogy az ott dolgozók miért teljesítik hatékonyabban a preambulumban megfogalmazott célokat közalkalmazottként, miközben a tervezet indokolásának fő üzenete, hogy a kulturális szakemberek munkaviszony keretében végezhetnek hatékonyabb munkát. A muzeális intézmények tudományos tevékenységét az 1997. évi CXL. törvény számos ponton tartalmazza, ezen a területen sem indokolt a megkülönböztetés, hiszen a múzeumok törvényben foglalt feladataik szerint jelentős számban foglalkoztatnak tudományos minősítésű szakembereket, és érdemi tudományos kutatási tevékenységet is végeznek, tudományos eredményeiket kiadványaikban közreadják. Az általános indokolás célul tűzi ki az egységes jogállási háttér kialakítását is, amelynek a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár kivételi körbe emelése ellentmond.
Normaszöveg javaslat:
(2) [Nem terjed ki a] A törvény hatálya a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltárra is kiterjed.
2. § (2) bekezdés
Kérjük, hogy – a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény szóhasználatával, valamint a Kúria tárgyban meghozott, elvi munkaügyi határozataival (pl. Kúria EBH. 2016.M.8. számú elvi határozat) összhangban – a közalkalmazott illetményének elemei között a munkáltatói döntés összegét is magában foglaló illetmény összege kerüljön nevesítésre.
Az egyoldalú munkáltatói jogértelmezés elkerülése érdekében kérjük a normaszövegben pontosítani, hogy a jogalkotó mit ért „rendszeres keresetkiegészítés” alatt.
Normaszöveg javaslat:
2. § (2) A munkáltató 2020. július 15-éig írásban közli a közalkalmazottal a további
foglalkoztatást biztosító munkaszerződés tartalmi elemeire vonatkozó ajánlatot. Az ajánlatot úgy kell megtenni, hogy az abban szereplő munkabér összege nem lehet alacsonyabb mértékű annál, mint amekkora összegre a közalkalmazott illetményként – ideértve [a fizetési osztály és a fizetési fokozat szerint megállapított] a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt is magában foglaló [garantált] illetményt, az illetménykiegészítést, az illetménypótlékokat és a [rendszeres] közalkalmazott számára a közlés napján legalább 3 hónapja megszakítás nélkül biztosított és még legalább 3 hónapig fennálló, havi rendszerességgel fizetett keresetkiegészítést – 2020. október 31-én jogosult lenne.
2. § (5) bekezdés
A közalkalmazottak (a jövőbeni munkavállalók) érdekeinek védelme érdekében kérjük rögzíteni a normaszövegben a nyilatkozattételre rendelkezésre álló határidőt.
2. § (6) bekezdés
A jogviszony megszűnése esetén járó végkielégítést javasoljuk a Kjt. 37. §-ára való utalással beemelni a tervezetbe.
Normaszöveg javaslat:
2. § (6) A jogviszony (5) bekezdés szerinti megszűnéséről a közalkalmazottat az átalakulás
napjával írásban értesíteni kell. A jogviszony megszűnése esetén a közalkalmazott [a Kjt. 25/C. § (6) bekezdésében foglaltaknak megfelelő végkielégítésre, határozott idejű jogviszony esetén távolléti díjra jogosult] számára a Kjt. 37. § (2) és (4)–(7) bekezdés alkalmazásával megállapított végkielégítést – határozott idejű jogviszony esetén a 27. § (2) bekezdésében meghatározott távolléti díjat – kell megfizetni.
3. § (1) bekezdés
Az új jogviszonyok létesítése során – a munkáltatói jogkör gyakorlója számára is értelmezhető és átlátható szabályozási környezet biztosítása érdekében – javasoljuk egyértelműen megjelölni a létesíthető jogviszony jellegét (munkaviszony).
Normaszöveg javaslat:
3. § (1) 2020. június 1-jétől új közalkalmazotti jogviszony nem létesíthető, a Kjt. 1. § (1)
bekezdése szerinti foglalkoztatásra [az 1. § (3) bekezdésében meghatározott jogviszony]
munkaviszony keretében kerülhet sor.
3. § (2) bekezdés
A jogviszony átalakulásának garanciájaként kérjük rögzíteni, hogy a létesítendő munkaviszony tekintetében próbaidő nem köthető ki.
Normaszöveg javaslat:
3. § (2) A közalkalmazotti jogviszony átalakulása eseté[be]n a létrejövő munkaviszony tekintetében próbaidő nem köthető ki és a jogviszonyt folyamatosnak kell tekinteni. A jogviszony átalakulása
a) nem szakítja meg a közalkalmazotti jogviszonnyal kapcsolatos igények elévülését,
b) nem érinti a 2. § (8) bekezdése szerinti időpontban hatályban lévő határozott idejű
áthelyezést,
c) nem érinti a jogviszony időtartamát, valamint a munkaidő mértékét.
3. § (3) bekezdés
A közalkalmazottak (a jövőbeni munkavállalók) érdekeinek védelme érdekében kérjük rögzíteni a normaszövegben, hogy a megállapodás módosítására kizárólag közös megegyezéssel, a felek egybehangzó jognyilatkozata alapján kerület sor.
Normaszöveg javaslat:
3. § (3) A munkáltató és a foglalkoztatott közötti egyéb megállapodásra a megkötésekor hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni. A jogviszony átalakulására figyelemmel a felek a megállapodást közös megegyezéssel, egybehangzó jognyilatkozattal 2020. december 31-éig módosíthatják.
3. § (5) bekezdés
A jelenleg még közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkező szakemberek érdekeinek védelme érdekében szükségesnek tartjuk rögzíteni, hogy – a jubileumi jutalomra vonatkozó szabályok mellett – a jogviszony felmentéssel történő megszüntetése esetén a jogviszony átalakulását követő 5 éven keresztül a felmentési időre és a végkielégítésre vonatkozó szabályokat is alkalmazni kell.
Normaszöveg javaslat:
3. § (5) A közalkalmazotti jogviszony[nak az] 1. § (3) bekezdése szerinti [átalakulását] átalakulásával létrejövő munkaviszonyra a jogviszony átalakulását követő öt év[é]ben a Kjt-nek a felmentési időre, végkielégítésre, valamint a jubileumi jutalomra vonatkozó szabályait alkalmazni kell.
3. § (9) bekezdés, 4. §
Közalkalmazottak lakásépítése vagy –vásárlása esetén az állam készfizető kezességet vállalhat az állami kamattámogatású kölcsön összegére, segítséget nyújtva a lakáshoz jutásában.
A jogviszonyváltással a kulturális intézményben dolgozók elveszítik az állam készfizető kezességvállalására való jogosultságot, amelyet – a jubileumi jutalomhoz és az általunk javasolt végkielégítéshez hasonlóan – a jogviszonyváltást követő 5 éven belül még javasolunk lehetővé tenni.
A közalkalmazotti jogviszony megszűnése miatt felmerülhet a kezességvállalási díj megfizetésének kötelezettsége is. A törvény által elrendelt jogviszonyváltás ugyan nem szerepel a kezességvállalási díj fizetésének esetei között, de garanciális elemként szükségesnek tartjuk ezt a normaszövegben rögzíteni.
Normaszöveg javaslat:
3. § (9) A közalkalmazotti jogviszony jelen törvény erejénél fogva történő megszűnése esetén a Kjt. 78/A. § (6) bekezdése szerinti egyszeri kezességvállalási díjat nem kell megfizetni.
4. §
(1) A Kjt. 78/A. § (12) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az (1)-(2) bekezdésben foglaltaktól eltérően az állam – a jogviszony átalakulását követő öt éven belül – készfizető kezességet vállalhat azon munkavállalóknál is, akiknek közalkalmazotti jogviszonya a kulturális intézményekben foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyának átalakulásáról, valamint egyes kulturális tárgyú törvények módosításáról szóló 2020. évi … törvény alapján alakult át munkaviszonnyá.
(2) Hatályát veszti a Kjt.
a) 63. § (2) bekezdése,
b) 85. § (2) bekezdésében „a művészeti, a közművelődési és a közgyűjteményi,”
szövegrész,
c) 85. § (3) bekezdés f) pontja.
[(2)] (3) Hatályát veszti a Korm. rendelet.
3. § (10) bekezdés
A kulturális intézményben dolgozó közalkalmazottak jelenleg – a közforgalmú személyszállítási utazási kedvezményekről szóló 85/2007. (IV. 25.) Korm. rendelet alapján – utazási kedvezményre jogosultak, amelynek fenntartása – a munkaviszony keretében ellátott közcélú feladatok okán – a jogviszonyváltást követő 5 éven keresztül indokolt.
Normaszöveg javaslat:
3. § (10) A közalkalmazotti jogviszony 1. § (3) bekezdése szerinti átalakulásával létrejövő munkaviszonyban foglalkoztatottak – a jogviszony átalakulását követő öt évben – jogosultak a közforgalmú személyszállítási utazási kedvezményekről szóló 85/2007. (IV. 25.) Korm. rendelet 7. § (1) bekezdése szerinti utazási kedvezményre.
40. § (1) és (2) bekezdés, 41. §, 42. § (2) bekezdés
A tervezet normaszövege nem koherens a közgyűjtemények és a közművelődési intézmények vezetőjének megválasztását, továbbá a munkaköröket, illetve a munkakörök és a vezetői beosztás betöltéséhez szükséges képesítési és egyéb feltételeket szabályozó jogszabály megalkotására vonatkozó felhatalmazó rendelkezés címzettjét érintően.
A 40. § (1) bekezdése kormányzati felhatalmazásra utal, ez ugyanakkor nem jelenik meg a Kormány számára dedikált felhatalmazó rendelkezések között; a 42. § (2) bekezdése pedig kifejezetten miniszteri szintű felhatalmazó rendelkezést rögzít.
Javasoljuk a jelenlegi szabályozási szinthez igazítva egységesíteni a felhatalmazó rendelkezés címzettjét és a Kormányt megjelölni mind a munkakörök és képesítési feltételek, mind a vezetői beosztás betöltése esetén. Álláspontunk szerint kizárólag a kormányrendeleti szintű szabályozás képes megadni a munkajogi kérdések kellő stabilitását, a miniszteri rendeletek gyakori módosítási lehetősége veszélyezteti a szakmagyakorláshoz kapcsolódó képesítési elvárások következetes érvényesítését, de különösen nagy kockázatot hordoz a vezetői beosztásokra vonatkozó szabályozás esetén.
Normaszöveg javaslat:
40. § (2) A Kultv. 94. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az (1) bekezdés szerinti intézmény vezetői feladatainak ellátására a munkáltatói jogkör
gyakorlója pályázatot ír ki. A pályázat kiírásának, benyújtásának és értékelésének rendjét a
[miniszter] Kormány rendeletben határozza meg.
41. § (3) A Kultv. 100. § (1) bekezdés a következő v) ponttal egészül ki:
(Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a törvény végrehajtásaként rendeletben szabályozza)
„v) a közgyűjtemény és a közművelődési intézmény vezetőjének megválasztására irányuló pályázat tartalmára és a pályázati eljárásra vonatkozó szabályokat, valamint a pályázatok elbírálásának rendjét, továbbá a közgyűjteményben, a közművelődési intézményben és a közösségi színtérben foglalkoztatottak munkaköreit, valamint a munkakörök és a vezető beosztás betöltéséhez szükséges képesítési és egyéb feltételeket,”
[42. § (2) A Kultv. 100. § (3) bekezdés s) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Felhatalmazást kap a miniszter, hogy rendeletben szabályozza)
„s) a közgyűjtemény és a közművelődési intézmény vezetőjének megválasztására irányuló pályázat tartalmára és a pályázati eljárásra vonatkozó szabályokat, valamint a pályázatok elbírálásának rendjét, továbbá a közgyűjteményben, a közművelődési intézményben és a közösségi színtérben foglalkoztatottak munkaköreit, valamint a munkakörök és a vezető beosztás betöltéséhez szükséges képesítési és egyéb feltételeket,”]
4. Általános indoklást érintő javaslatok
Általános indoklás 1. része
Kérjük az angol „flexicurity” kifejezés magyarra fordítását („rugalmas biztonság”).
Egyetértünk azzal, hogy a rugalmas biztonság hazai jogba történő átültetése és a foglalkoztatás nagyfokú biztonságának megteremtése fontos cél, de ennek nem megfelelő eszköze a közalkalmazottak munkavállalóvá történő egyszerű átminősítése. A döntéssel ugyanis éppen a biztonságot jelentő jogi környezetet veszítik el a munkavállalók, de a tervezet semmilyen garanciát nem nyújt a bérrendezés, a pályán való megtartás, az előmenetel, a teljesítményértékelés és a minőségmenedzsment területén. Ezen kiegészítő részletszabályozások (vagy legalább az erre vonatkozó felhatalmazó rendelkezések) nélkül a jelen jogszabálytervezet súlyos mértékben veszélyezteti a kulturális szférában dolgozókat, kiemelten a nehezebb anyagi kondíciók között működő, elsősorban vidéki önkormányzati intézmények szakembereit.
Az általános indokolás utal arra is, hogy az átalakítás új szervezeti formák kialakítását kívánja meg, ezekre ugyanakkor a tervezet nem utal. A közalkalmazotti jogviszony megszűnése és munkaviszonnyá történő mechanikus átalakulása nem tekinthető új szervezeti formának, csupán két foglalkoztatási forma közötti váltást jelent. Új szervezeti forma a teljesítményértékelés és minőségmenedzsment jogi szabályozása lenne, értelemszerűen a hozzá kapcsolódó finanszírozási garanciák jogszabályi rögzítésével egyidejűleg, amely valóban minőségi módon váltaná fel az elavult közalkalmazotti bértáblát.
Az általános indokolás az illetmény helyébe lépő munkabér kialakítása kapcsán utal arra a garanciális rendelkezésre, amely szerint az érintettek összességében nem kerülhetnek kedvezőtlenebb bérhelyzetbe, mint amit a hatályos szabályozás számukra jelenleg biztosít. Ezzel kapcsolatban le kell szögeznünk, hogy a kulturális területen dolgozók évek óta méltatlan bérhelyzetben vannak, de a jogszabály módosítása kizárólag arra vállal garanciát, hogy a jelenlegi bérük ne csökkenjen. A Munka törvénykönyve szerinti munkaviszonyt elfogadók számára a bejelentett 6%-os, 2020. januárjáig visszamenőleges béremelés nem tekinthető az egy évtizede az ágazat munkavállalói számára elmaradt béremelések szempontjából érdemi megoldásnak. A bérek jelentős mértékű és lehetőleg azonnali rendezése, emelése nélkül akkor nem lehetséges a kulturális szakemberek pályán tartása; sőt, végső soron az országban tartása is kérdésessé válik. A jogszabály tervezete a jövőre nézve semmilyen irányelvet, garanciát nem tartalmaz az elvárt teljesítmény értékelését és az ahhoz kapcsolódó bérrendezést illetően. A tervezet ebben a formában azt célozza, hogy a bérek munkaerőpiaci liberalizálásával az állam minél kevésbé viseljen felelősséget a nemzet közösségében kulturális közszolgálatot teljesítő szakemberekkel szemben. A tervezet így valójában nem más, mint egy nagyarányú létszámleépítés felelősségének a fenntartókra, illetve munkáltatókra való áthárításának eszköze.
Az általános indokolás – a Szépművészeti Múzeum gipszmásolat-gyűjteményének egységes vagyonkezelése érdekében – utal a megyei könyvtárak és a megyei hatókörű városi múzeumok feladatának ellátását szolgáló egyes állami tulajdonú vagyontárgyak ingyenes önkormányzati tulajdonba adásáról szóló 2015. évi LXXV. törvény módosítására, ez ugyanakkor a normaszövegben nem jelenik meg. Kérjük megteremteni az általános indokolás és a normaszöveg közötti koherenciát.
Általános indoklás 2. része
Az utolsó mondat befejezetlen, állítmány hiányában nem értelmezhető, de nincs is rá szükség, ezért törlésre javasoljuk.
Kérjük javaslataink minél szélesebb körű figyelembevételét és beépítését a vonatkozó jogszabályokba.
A vélemény a Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület elnökségi és választmányi tagjainak közreműködésével készült.
Budapest, 2020. április 14.
Dr. Bereczki Ibolya
elnök
Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület
A dokumentum pdf formátumban is elérhető erre linkre kattintva.