A MúzeumTrip olyan felfedező túra, amely során egy-egy múzeum mélyében, az ott őrzött tudás különböző rétegeiben tehetünk kirándulást. A Magyar Múzeumok OnLine kéthetente (minden hónap elsején és 15-én) másik múzeumot keres fel, hogy felfedezze és bemutassa a kisebb és nagyobb, régebbi és újabb intézmények történeteit, gyűjteményeit, kutatásait és programjait. Vác, Pásztó, Gyula, Debrecen, Szentendre, Csorna, Tapolca, Győr és Mohács, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, a kiskőrösi Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum, Eger, Nyíregyháza, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Kecskeméti Katona József Múzeum után most a Budapesti Történeti Múzeum vendégei vagyunk. Elsőként az intézmény történetével ismerkedünk.
Az őskor emberének arcos edényei, egy római polgár orgonája, a budai vár Zsigmond-kori szobordíszei, Clark Ádám tök alakú teáskannája, Rippl-Rónai József remekművei, kortárs alkotók mozgó fényinstallációi – ezeka kincsek ízelítőt adnak abból a lenyűgöző együttesből, amelyet a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) tagintézményei a fővárosban csaknem tíz különböző helyszínen tárnak a látogatók elé. Ma az Aquincumi Múzeum, a Budapest Galéria, a Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár, valamint a Vármúzeum – és a hozzájuk tartozó kiállítóhelyek – alkotják együtt a főváros múzeumát.
A Budapesti Történeti Múzeum rövid története
A múzeum megalapítását 133 évvel ezelőttre keltezhetjük, amikor Gerlóczy Károly, Budapest főváros főjegyzője, majd első alpolgármestere előterjesztésére a Fővárosi Tanács határozatot hozott a Fővárosi Múzeum létesítésére. Az első kiállításra, amely a főváros történetével kapcsolatos tárgyi emlékeket mutatta be a városligeti kiállítási pavilonban (ma: Millennium Háza), ezután még 30 évet kellett várni. Közben sem tétlenkedtek azonban a városatyák: 1894. május 10-én megnyílt az első aquincumi kiállításépület (amit két évvel később kibővítettek), és a következő években Kuzsinszky Bálint alapító-igazgató vezetésével megindult a gyűjtemények megszervezése is.A régész Kuzsinszkyról érdemes tudni, hogy képzettsége ellenére nemcsak a régészeti korú tárgyakhoz értett, de kiváló érzéke volt az újkori Budapest történeti emlékeinek (pl. cégérek, céhes emlékek, bútorok stb.) megőrzéséhez is, megalapozva ezzel a mai sokszínű gyűjteményt.
A két világháború közötti időszak nem telt eseménytelenül a múzeum életében: 1931-ben előkerült az Aquincumi Múzeum máig is egyik legjelentősebb lelete, a víziorgona, amely szinte azonnal nemzetközi ismertségre tett szert. Ami az Aquincumon kívüli gyűjteményeket illeti, többször merült fel a városligeti épület szűkössége mint probléma, így a gyűjtemények különféle helyeken leltek otthonra. 1932-ben a budai Várban előkerült középkori faragott kövek bemutatására a Halászbástya északi nagy saroktornyában megnyílt a Középkori Kőemléktár, az ugyanebben az évben létrejövő Budapest Székesfőváros Képtárát pedig a belvárosi Károlyi-palotában helyezték el. 1935-ben polgármesteri határozattal a Képtárat a Fővárosi Múzeumhoz csatolták. Még ugyanebben az évben elhunyt Schmidt Miksa bútorgyáros, aki azzal a kikötéssel hagyta a fővárosra kiscelli birtokát, hogy a parkból parkerdő, a kastélyból pedig múzeum lesz. A rokonok pereskedése miatt azonban ide csak 1941-ben kerülhettek át a műtárgyak a Városligetből, amiket a háborút követően csomagoltak ki – már ami megmaradt belőlük a pusztítás után.
A korábban az újkori gyűjteményekhez tartozó Középkori Kőemléktár 1942-től önálló osztályként működött tovább saját igazgatóval Középkori Múzeum néven, majd 1945 augusztusában a Szentháromság utca 2. szám alatti egykori budai városházába költöztették át. A II. világháború után nagy változások következtek a múzeum életében: Aquincumot több bombatalálat érte, így jelentős helyreállításokra volt szükség; a Károlyi-palotában 1948-ban megnyílt az első újkori várostörténeti kiállítás Fővárosunk 1800–1873 között címmel; a várban ugyanebben az évben Gerevich László vezetésével megkezdődött a középkori palota régészeti feltárása a romeltakarítás közepette. 1951-ben, a kolostor renoválása után megnyithatott a Kiscelli Múzeum is. Ebben az évben a Székesfővárosi Múzeum megkapta mai nevét, Budapesti Történeti Múzeum lett.
1967-ben a helyreállítási munkák után a BTM Középkori Múzeuma és Főigazgatósága volt az első kulturális intézmény, amely a Budavári Palotába költözött. A Vármúzeum gyakorlatilag azóta is változatlan szereppel bír: a főváros történetéről szóló kiállítások rendezése mellett fő feladata a budavári királyi palota évszázadainak bemutatása. A 20. század második felének régészeti kutatásai nemcsak a századok óta szunnyadó középkori palota maradványait hozták felszínre: 1974-ben a gótikus szoborlelet előkerülésével végre sokkal teljesebb kép alakulhatott ki az egykori királyi központ művészeti pompájáról is.
Eközben befedték a világháború óta tető nélkül álló kiscelli romtemplomot, amit azonban egészen 1989-ig raktárként használtak, és csak ezután kezdtek el benne képzőművészeti kiállításokat rendezni. Ezek alapjául főként az 1959-ben megalapított Fővárosi Képzőművészeti Gyűjtemény (1989-től ismét Fővárosi Képtár) darabjai szolgáltak, amelyek az 1945 utáni magyar művészet köréből kerültek ki. A Kiscelli Múzeum Újkori várostörténeti osztálya és a Fővárosi Képtár immár 30 éve közösen használja az egykori kolostor/kastély és templom együttesét, felváltva töltve meg különböző kiállításokkal az unikális tereket.
A BTM legfiatalabb egysége, a Budapest Galéria 1983-ban jött létre a Budapesti Képzőművészeti Igazgatóság átnevezésével. Hivatalosan mindössze 9 éve, 2011-ben lett a Budapesti Történeti Múzeum része. A Galéria saját gyűjteménnyel nem rendelkezik, kortárs művészek munkáiból rendezett tárlataiknak jelenleg Lajos utcai kiállítóterük ad helyet.
Az élet az elmúlt 20 évben sem állt meg a BTM háza táján, a számtalan izgalmas kiállítás mellett a kiállítóterek is sokféleképpen újultak meg. 2000-ben elkészült a romterület mellett az Aquincumi Múzeum új irodaépülete. Ekkor hagyta el a Múzeum végleg a Károlyi-palotát, és költözött a polgárvárost bemutató romkertbe. Az ezredfordulón üvegtetőt kapott a Vármúzeum Mária Terézia-korabeli barokk csarnoka, 2014-ben pedig új bejáratot nyitottak a középkori Királypince felől. A Kiscelli Múzeumban a 2010-es években megnyitották a romtemplom tornyaiban a toronyszobákat, hidat építettek közéjük, és új lejáratot építettek a kriptába; 2018 decemberére helyreállították és használatba vették az egykori sziklapincét, korszerűsítették a látogatókat fogadó előcsarnokot, bővítették a kiállítótereket és rekonstruálták a bécsi barokk portálokat.
És hogy mi vár a BTM-re a jövőben? A 2019-ben kinevezett új főigazgató, Népessy Noémi elképzelése szerint átfogó megújulás, amelynek keretében az elmúlt egy évben jelentős szervezetfejlesztési tevékenység zajlott és zajlik jelenleg is. A múzeum mindent megtesz annak érdekében, hogy tagintézményei a látogatók számára egyfajta közösségi teret is jelentsenek, ahova örömmel térnek vissza. Ez természetesen szemléletváltást is jelent, a múzeum új stratégiája is ennek megfelelően készül el. A sokszínűségben rejlő egyediség mellett a tradíciók tisztelete, a nyitottság, a dinamikusság, az inspiráló erő és a hitelesség azok a fő értékek, amelyek mentén ezt a megújulást szeretnék megvalósítani.
