Újabb nagyszabású fémkeresős csatatérkutatás zajlott Majs község határában október 15-16-án. Sok más lelet mellett egy tavaly ősszel talált 16. sz. eleji taplólakatos puskacsőhöz teljes mértékben illő kakas is előkerült. A 1526-os mohácsi ütközet központi helyszínének keresésében ez azért nagyon jelentős, mert megerősíti azt a feltevést, hogy ekkoriban a térségben tűzfegyverekkel is támogatott gyalogsági összecsapás zajlott.
Bertók Gábor, a Janus Pannonius Múzeum igazgatója, a Mohács 500 kutatás vezetője a történelmi hátteret megvilágítva elmondta, hogy Brodarics István, II. Lajos király ütközetben is részt vevő kancellárja tudósított arról, hogy a csata legjelentősebb része egy általa Földvárnak nevezett faluban és annak környékén a török ágyúállások előtt folyt. Mikor a magyar lovasság támadása kifulladt, a megmaradt 4-6 ezer fős keresztény gyalogság – mivel nem tudott kitörni – ezen a helyen egy nagy védelmi négyszögbe rendeződött. Az oszmán lovasság nem is tudta megtörni őket, a janicsár lövészek azonban a sortüzeikkel már igen. „A megtalált lövedékeket térképre rögzítettük, ezek szóródási képe pedig behatárolja azt a területet, ahol a tűzfegyverek használata történt. Eddigi ismereteink szerint ez döntötte el véglegesen a csatát. Ezt támasztják alá a további leletek is, golyóöntő forma, a korban használt sarkantyútípus töredékei, fokos, buzogánytöredékek, lópatkók, nyílhegyek, Szulejmán aranypénzek.”
Bertók Gábor hozzátette, a több ezer halottat azon a helyen temethették el, ahol elestek, így a közösségi régészeti kutatások egyik célja ezeknek a tömegsíroknak a felderítése. „Ez eddig is nagyrészt civil összefogásból valósult meg, amely évek óta töretlen és nagyon sokat köszönhetünk neki. Ennek egyik legszebb példája, az ausztrál haditengerészetnél szolgáló magyar barátunk, aki az összegyűjtött pénzéből talajradart vásárolt, hogy a hosszú szabadsága alatt segítsen nekünk felmérni a területet.”
