A kecskeméti Cifrapalotában közel öt hónapja látható „Kincses Kecskemét” című régészeti-történeti kiállítást eddig 15 ezer látogató tekintette meg.
Nem meglepő, hogy olyan sokan szeretnék megnézni a Kincses Kecskemét – A Múzeum új szerzeményei. Válogatás a Kecskeméti Katona József Múzeum régészeti és történeti műtárgyainak az elmúlt évtizedben történt gyarapodásaiból című kiállítást. A Cifrapalotában többek között olyan híres műtárgyegyüttesek tekinthetők meg, mint a kiskőrösi bronzkori aranykincs, a szanki tatárjárás kori aranyak, a szalkszentmártoni avar vezér sírmellékletei, a kecskeméti kádár céh 18. századi korsója, valamint a bugaci, 12. századi Szent Péter-ereklyetartó. Az 1944-45-ös igen nagy kecskeméti műtárgypusztulás egyik legendás kárvallottjának ismert, Mikszáth „A beszélő köntös”-ére rímelő szabó céh nemrég előkerült pecsétnyomója, illetve annak visszaszolgáltatása nem csak a múzeológusi szíveket dobogtatja meg.
Olyan szenzációs darabokat láthatunk az alföldi múzeumban, hogy szinte kézenfekvő: a 15 ezredik (Szalayné Legányi Mónika és Szalay Richárd) látogató Győrből zarándokolt el a Duna-Tisza közére.
Bár a kiállításban maguk a tárgyak önmagukban is megérnek egy látogatást, a kurátor (Dr. Rosta Szabolcs) komoly hangsúlyt helyezett a leletek történetére, illetve arra a sokszor kalandos útra, amíg azok a múzeumba kerültek. Bár a tárgyak, témák időrendben követik egymást, de minden egyes csomópont mellett olyan kérdések bukkannak fel, amelyek a kortárs világunkat, a jelenkori társadalmat érintik.
Miért pusztító az illegális műkincs-kereskedelem?
A Vinča kultúra különleges leleteit például a Vám- és Pénzügyőrség a tompai határátkelőnél kobozta el műkincsrablóktól. Származási helyükről csak annyit tudunk, hogy valahol a Balkánon találhatták őket. A Vinča kultúra népe a Kr. e. 6. évezredben a mai Szerbia, Bosznia és Románia területén élt és csak részben érintette a mai Magyarország déli részét. Nagy számban ismertek ember- és állatalakos kisplasztikáik, de e szobrocskáknak a pontos rendeltetését nem ismerjük. Lehettek kultusztárgyak, egy-egy természetfölötti lény szimbólumai, talán különböző rítusokban volt szerepük, például a termékenység biztosításában, az egészség megőrzésében, de lehettek beavatási szertartások kellékei, vagy az ősök ábrázolásai egyaránt. Mindezek eldöntésében a lelőkörnyezet megfigyelése segíthetett volna. Ebben az esetben azonban a kincsrablók ezt a lehetőséget megakadályozták, így csak találgatni tudunk e tárgyak funkciójával kapcsolatban. Nem véletlen, hogy a kiállítás kiemeli: az illegális műkincs-kereskedelem a kábítószer- és az illegális fegyverkereskedelem után, a feketepiac harmadik legjövedelmezőbb ága a világon.
A biogazdaságok régészeti hasznossága
Ugyancsak érdekesek a „Kincskőrös”-ként aposztrofált leletek. 2016 elején Akasztó és Kisőrös topográfiai kutatása során bukkantak a régészek egy kiemelkedő középső bronzkori lelőhelyre. A feltárással párhuzamosan Dömötör József és Sándor Lajos műszeres kutatók közreműködésével a terület szisztematikus, műszeres átvizsgálása is megtörtént. Összesen 161 db bronzkori fémtárgy került elő, tőrök, balták, ékszerek és egyéb használati eszközök. A lelőhely kiemelkedő lelete volt 11 darab aranytárgy, összesen 168,88 gramm összsúlyban. Ezen kívül egy 76 tételből álló kis ékszerdepó is előjött, melyben több típusú bronzcsüngő, pityke és néhány tű volt, melyeket az elrejtés során valószínűleg szövetbe tekertek.
A lelőhely érintetlensége és gazdagsága miatt kiemelkedik a középső bronzkori ismert központok közül. Az előkerült aranytárgyak mennyisége átlagon felüli, a Duna-Tisza-közén mind mennyiségében, mind pedig súlyában az egyik legjelentősebb középső bronzkori aranytárgy-együttes. Az előkerült bronztárgyak minősége is a mai napig kiváló, alig korrodálódtak, remek patinával borítottak, mivel a terület soha nem volt műtrágyázva. Maga a lelőhely részbeni érintetlensége és átlagon felüli gazdagsága miatt, már a vizsgálatok elején is az európai középső bronzkor egyik kiemelkedő kutatási helyszínének tekinthető.
A legális fémkeresés margójára
A tárlat emellett olyan kérdéseket tesz fel, amelyek épp úgy érdekesek az itt élők, mint az ide látogatók számára. A szarmaták, szkíták, avarok után az is kiderül: mit rejt a föld a termálvíz mellett Majsán?
A Kiskunmajsai fürdő mellett 2016 márciusának egyik ködös napján, fémdetektoros kutatás során egy kincsleletre bukkant Greman István, Schönvisner István emlékérmes múzeumbarát. Felismerve az egy kupacban fekvő ezüstpénzek jelentőségét, haladéktalanul értesítette a múzeumot. Így szakemberek részvételével lehetőség nyílt a lelet-együttest összefüggéseiben, eredeti helyzetében megfigyelni. A két leégett, ebben a korban általános, kisméretű földbe mélyített épületben több mint 30 legyilkolt ember természetellenes pózban fekvő, összeégett csontjai voltak. Hamar egyértelművé vált, hogy az egykori Árpád-kori telepen, az 1241-42 évi tatárjárás véres nyomait sikerült fellelni. A mongol hordák dúlása nyomán országszerte találkozhatunk ilyen nyomokkal, de főként a síkvidéki területeken kerültek földbe értékek – melyekért egykori tulajdonosaik később már nyilván nem tudtak visszatérni. Talán csak néhány nap különbséggel pusztult el az a falu is, melynek részlete Szankon a horvát tranzit gázvezeték építése során lett feltárva. A ma ismert leggazdagabb tatárjáráshoz köthető lelet-együttes a szakemberek számára is megdöbbentően gazdag tárgyakat tartalmazott. Aranygyűrűk, hegyikristályok, ezüstkarikák és ezüstpénzek kíséretében egy 30 aranylemezből álló párta is volt a házban. A kincsek egy kis textilzacskóba voltak belerakva és minden bizonnyal az itt megölt 17 gyerek és 17 felnőtt nő valamelyike rejtegethette azokat. Olvasd el cikkünket!
A 21. században egyre nagyobb társadalmi igény mutatkozik a "közösségi régészet" felé. Ennek lényege, hogy a lakóhelyük, környezetük történelme iránt érdeklődő múzeumbarátok adatok és tárgyak gyűjtésével, illetve rendezvények támogatásával segítik a múzeumi szakemberek munkáját. Az elmúlt öt év során megyeszerte számos ásatást, leletmentést, lelőhely felderítést sikerült civil részvétellel, települési önkormányzatok segítségével megvalósítani. A múzeumbarátok tevékenységét emellett az általuk beszolgáltatott mintegy 8 ezer régészeti lelet is jól példázza, melyből a legszebb példányok a kiállításban is láthatók. És természetesen a tetszetős látogatószámról sem szabad elfeledkeznünk!
Nézd meg a kiállítás videókat és 3D-s objektumokat tartalmazó weboldalát!
