Az OMMIK első 2018-as blogbejegyzésében egy kicsit általánosabb témáról, a networkingről, azaz a kapcsolatépítésről szeretnénk gondolatokat megosztani, amelynek – mint majd látjuk – a múzeumi szférában is jelentős szerepe van. Bár legtöbbször az üzleti világhoz kapcsoljuk a fogalmat, az élet számos más területén is hasznos a networking, hiszen soha nem árt, ha az ember új kapcsolatokat alakít ki.

Egy régi mondás szerint a karrierben való előrejutásban nem az a fontos, hogy mit tudsz, hanem hogy kit ismersz. Ennek ellenére számos ember meglehetősen ijesztőnek találja a kapcsolatteremtést és a profi hálózatépítést, és még napjaink folyamatosan kapcsolatban lévő, közösségi média által uralt világában is kellemetlen ötletnek tűnik a networking. Sokak számára a networking kifejezés ráadásul a társadalmi felkapaszkodás vagy a gátlástalan karrieristák negatív konnotációjával is társul.

Valójában azonban a legegyszerűbb felfogás szerint a networking az emberekkel való találkozást, a hálózatépítést jelenti, ráadásul felgyorsult világunkban ennek még csak nem is kell személyesen történnie. Egy brit múzeumi tanácsadó, Hilary McGowan szerint a networking ma már a szakmai élet elfogadott, fontos része, saját karrierjében is jelentős szerepet játszott a kapcsolatteremtés és a virtuális szakmai hálózatokhoz való csatlakozás. Véleménye szerint akár 20 évi vezetői munkát követően, számos tapasztalattal felvértezve is előfordulhatnak olyan esetek, amikor az ember nem tudja, kihez forduljon vagy mit tegyen. Éppen ezért jó, ha van egy hálózat, amelyhez bármikor lehet fordulni, ha segítségre van szükség. Egy másik brit kolléga, Becki Morris szerint a networking több, mint személyes kapcsolatok teremtése, ugyanis ő lehetőséget lát benne arra is, hogy a hálózatban felhalmozott közös, megosztott tudás segítségével több lehetőséggel éljen az ember és pozitív irányban alakítsa a munkáját.

Számos oka lehet annak, hogy valaki networkingbe, hálózatépítésbe kezdjen, de az elsődleges cél mindig az, hogy az ember új ismeretségeket kössön. Ez teljesen elfogadott stratégia, ha egy bizonyos területen fel szeretnénk térképezni a lehetőségeket és a szóba jöhető kapcsolatokat. Mindig fontos előre tudnunk, hogy mit szeretnénk elérni a networkinggel, mert így könnyebb beosztani az időt és az energiát is. Ha például egy eseményen veszünk részt, érdemes előre kiválasztani, hogy a résztvevők közül kikkel szeretnénk találkozni, így magán az eseményen már célirányosan ismerkedhetünk másokkal.

A személyes találkozókkal párhuzamosan a digitális közösségi média korában a networking új jelentéstartalommal bővült. A találkozók anélkül is megtörténhetnek, hogy fizikailag egy térben lennének az emberek, a világ két különböző pontjáról azonnal kapcsolatot tudunk teremteni a másikkal, valamint akár egy e-mail csoporttól is kaphatunk támogatást vagy tanácsot. A virtuális hálózatoknak köszönhetően leegyszerűsödött a részvétel, kevesebb időt és erőforrást igényel a hálózatépítés, nem beszélve arról, hogy számtalan lehetőség adódik a digitális térben a kapcsolatok kialakítására. Hasznos lehet, ha követjük azokat az embereket, szervezeteket a közösségi médiában, akiknek a szakterülete, munkássága iránt érdeklődünk. Ha például egy bizonyos területen működő szakemberre vagyunk kíváncsiak vagy egy terület speciális információira van szükségünk, érdemes azokra a hálózatokra, csoportokra támaszkodni, amelyek arra az egy területre fókuszálva működnek. Számos csoport létezik a közösségi médiában is, a szakértők leginkább a Facebookot és a LinkedInt ajánlják, ha be szeretnénk kerülni egy nagyobb szakmai közösségbe (pl. többek között létezik Europeana-csoport is a LinkedInen). Érdemes ugyanakkor nem csak passzívan figyelni a bejegyzéseket, hanem osszunk meg mi is képeket, videókat, linkeket; mutassuk meg, hogy szakmailag mi iránt érdeklődünk!

A múzeumi szférában meglehetősen sok lehetőség adódik a múzeumi szakemberekkel való személyes találkozásra is. Számos egész szférát átfogó vagy téma-specifikus hálózat működik hazánkban, amelyek előadásokat, információs napokat, konferenciákat és egyéb programokat szerveznek az érdeklődő pályatársak számára. Magyarországon elég csak a Pulszky Társaságra (azon belül is például a 40 év alatti múzeumi dolgozókat tömörítő Pulszky Fiatra), a Magyar ICOM Bizottságra, a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetségére, a Magyar Történelmi Társulatra, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaságra vagy éppen a Múzeumi Kocsmára gondolni. Külföldi szinten fontos szakmai szervezetek közé sorolhatjuk például az ICOM-ot és a NEMO-t (Network of European Museum Organisations). A szervezetek hírlevelei és rendezvényei révén olyan információkhoz juthatnak az érdeklődők, amelyeket más formában lehet, hogy nem kapnának meg, valamint a személyes találkozók alkalmával jó lehetőség nyílik a kötetlen társalgásra és a szakmai hálózatépítésre is.

A bejegyzésünk alapjául szolgáló cikkek írója, Caroline Parry összegyűjtött néhány jó tanácsot, amelyek mindenki számára hasznosak lehetnek a networkinghez:

1. Elsőként érdemes helyi szinten részt venni különböző találkozókon, például egy kis gyűjteményben dolgozó szakembernek az adott település vagy régió kulturális programjaira ellátogatni.

2. Az is fontos, hogy a saját intézményünkön belül is kapcsolatba kerüljünk a kollégákkal. Bár a napi munka sokunkat leköt, szakítsunk időt arra, hogy kollégáinkat és munkájukat jobban megismerjük!

3. A nagyobb rendezvényekből, például konferenciákból hozzuk ki a lehető legtöbbet! Ismerkedjünk a résztvevőkkel, ne féljünk kapcsolatot teremteni az előadókkal! Az előadások, szekciók közti szünetekben jó lehetőség adódik a másik megismerésére és a hallottak megvitatására.

4. Törjük meg a jeget! Arra nincs konkrét útmutatás, hogy miként kell a networkinget „művelni”, nagyon sok múlik a személyes tulajdonságokon is. Fontos azonban, hogy ha kimondottan kapcsolatteremtő szándékkal érkeztünk egy eseményre, legyen néhány kezdő kérdés és válasz a tarsolyunkban – például röviden tudjuk elmondani, kik vagyunk és mivel foglalkozunk.

5. Hogyan lépjünk tovább? Egy rövid, kimondottan ismerkedésre szánt beszélgetést kínos lehet csak úgy befejezni, ugyanakkor köszönjük meg a ránk szánt időt és beszéljük meg, miként folytatjuk majd az ismeretséget. Ehhez kapcsolódik, hogy mindig legyen folyománya a beszélgetésnek – akár e-mail, telefonhívás vagy személyes találkozó formájában.

6. Adjuk önmagunkat és legyünk jó társaság! Alapvető fontosságú, hogy ha valakitől kérdezünk valamit, akkor figyelmesen hallgassuk is végig a válaszát. Mindig legyen véleményünk a beszélgetés tárgyáról és mutassuk meg szakmai oldalunkat is – hiszen a karrierünk érdekében networkingelünk!

7. Ha még mindig ijesztőnek tűnik a networking, gondoljunk rá úgy, mintha csak egy spontán beszélgetés lenne! Tűzzük ki célként, hogy kivel szeretnénk beszélni és miről, majd pedig tartsuk ehhez magunkat!

Kétségtelen, hogy a kapcsolatépítés minden szakterületen, így a múzeumi világban is fontos tényező. Ennek fényében minden kedves kollégát arra biztatunk, hogy bátran éljen a lehetőséggel, ha új ismeretségek szerzéséről van szó!

Szabó Dóra

MNM OMMIK

(A borítókép forrása:  Freepik)

Bejegyzésünk alapja a Museums Association Museum Practice című online folyóiratának 2017. decemberi száma, melynek cikkeit Caroline Parry szerezte.