EN facebook

„Kegyelemnek érzem, hogy itt élhetek és végezhetem a dolgomat” - Beszélgetés Fajcsák Györgyivel, a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum Móra Ferenc-díjjal kitüntetett igazgatójával

INTERJÚ

2023-09-27 19:00

Orientalistaként végeztél, a tibeti és a kínai művészetekre és kultúrára fókuszálva, majd buddhista művészettel és a keleti (elsősorban kínai) műtárgyak magyarországi gyűjtéstörténetének feltárásával kezdtél el foglalkozni, 2005-ben doktoráltál ez utóbbi témából. Az igazgatói feladatok mellett te viszed a kínai gyűjteményt is, fő kutatási területed a kínai művészettörténet, a kultúr- és műgyűjtéstörténet, valamint Kína művészetének európai recepciója.

Aki ismer, valaha is dolgozott veled, tudja, hogy óriási munkabírásoddal, a múzeum és gyűjteményei iránti elkötelezettségeddel, az egykori elődök iránti tiszteleteddel, a kollégáid folyamatos inspirálásával, nagyfokú empátiáddal és derűs hozzáállásoddal oroszlánrészed van abban, hogy a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumot állandó pulzálásban tartod. Kiállításokat álmodsz és valósítasz meg, kapcsolatokat építesz emberek és kultúrák között, fáradhatatlanul dolgozol a keleti művészet társadalmi beágyazottsága érdekében, ázsiai művészetekre fókuszáló kutatásokban veszel részt, és rendszeresen publikálsz is. Mindemellett a családod is nagyon fontos szerepet játszik az életedben. Ebben a tagadhatatlanul perpetum mobile életmódban mikor és hogyan tudsz kikapcsolni, vagy kikapcsolódni?

 

Ha valaki abban a szerencsés helyzetben lehet, hogy a munkája és a hobbija érintkezik, akkor ezt én elmondhatom magamról. Soha nem éreztem tehernek vagy fárasztónak, amivel foglalkozom. Sőt, az újabb és újabb kérdések utáni érdeklődés feltölt, inspirál és lendületet ad. Nagy öröm, amikor összeáll a fejemben valamilyen lehetséges válasz, kitisztul egy kérdés, megszületik egy kiállítás vagy kijön a nyomdából egy szép kötet. Sok erőt merítek a természetből, igyekszem minden szabadidőmet a szabadban tölteni, aktívan mozogni, hosszan és sokat gyalogolni, s közben töltődni.

 

16 éve vezeted az 1919-ben alapított Hopp Ferenc Múzeumot. Az elmúlt bő 100 év alatt sok változás történt az intézmény életében, az egyik érdekesség, hogy a második világháború után a Szépművészeti Múzeum alól az Iparművészeti Múzeum igazgatása alá került, majd 2014-ben ismét visszakerült a Szépművészeti Múzeum társintézményei közé, sőt a múzeum nevében is történt változás: az egykori kelet-ázsiait felváltotta az ázsiai művészet, mi indokolta ezt /ezeket?

 

A Szépművészeti Múzeumhoz való visszakerülést nagyon keserves évek előzték meg, nem szeretek ezekre visszaemlékezni. Tudatlanság, az ázsiai művészet iránti teljes értetlenség állhatott a történések hátterében. A Szépművészeti Múzeum tagintézményeként egy egészen más mozgástér nyílt meg a számunkra, amelynek fontos része lett a nemzetközi porondra való kilépést. Az új múzeumnevet (Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum) elsősorban az indokolta, hogy a Hopp Múzeum gyűjtőköre már az 1950-es évek elejétől megváltozott és kiterjedt egész Ázsiára. Ezt fél évszázad késéssel időszerű volt a névadásban is követni.

 

Őexcellenciája Otaka Masato úrral, Japán magyarországi nagykövetével a Hold a felhők felett című kiállítás megnyitóján 2023 májusában

 

A Hopp Múzeumot sokan ékszerdoboznak tartjuk, 30 000 műtárgyat számláló kínai, japán, indiai, délkelet-ázsiai, nepáli, tibeti, mongol, koreai és közel-keleti tárgyanyagot tartalmazó gyűjteménye elbírna egy állandó kiállítást is, de az épület adottságai miatt csak időszaki kiállításokon találkozhatunk ezzel a sokféle képző- és iparművészeti tárgycsodával. Vannak kedvenc tárgyaid, amelyek valami okból különösen közel állnak hozzád?

 

A keleti tárgykultúra egyik jellegzetes vonása, hogy sokkal több tárgyat használ, s a tárgytípusok változatossága is jóval nagyobb. Éppen ezért inkább tárgyegyüttesekről, tárgycsoportokról beszélhetünk, mintsem önálló darabokról. Ezt a komplexitást és széles összefüggésrendet nagyon szeretem, mert ez teszi lehetővé a legkülönfélébb szinteken való értelmezésüket. Mindenki tudása és érdeklődése szerint mélyülhet el benne. Ha választanom kellene, akkor a buddhista művészet anyagát és a festményeket, valamint a kerámiákat emelném ki.

 

A Nágák, elefántok, madarak kiállítás enteriőrje 2016-ban

 

Több mint félszáz kiállítás, több tucat könyv, sok-sok sikeresen megvalósult projekt van a hátad mögött, mire/mikre vagy a legbüszkébb a pályád során?

 

Három dolgot említenék. Elsőként azt, hogy sikerült olyan témákat választani, melyek az ázsiai művészettörténet és muzeológia területén korszerűek, előremutatóak és példaértékűek tudtak lenni. Hosszú távra tervezett projekteket indíthattam és kísértem végig. Ez azért fontos, mert a kutatás időigényes tevékenység, amely a folyamat közben mutatja meg igazi lehetőségeit, így szűk időkeretek közé aligha szorítható. A Hopp Múzeum könyvsorozatai (Bibliotheca artisaciaticae, Ázsiai történeti fotográfiák) nagyon szép példák erre. A másik, hogy a Hopp Múzeum kiállításaiban az ázsiai művészet és a társművészetek (az irodalom, a tánc, a zene) mellett a kortárs művészet (fotóművészet, képző és iparművészet) is rendre megjelenik, összekapcsolódik. A harmadik aspektus pedig a kelet-ázsiai művészet magyarországi jelenlétének kutatása. Eszterháza lakktáblái vagy chinoiserie falfestményei nagyon közel állnak hozzám.

 

Új műtárggyal gyarapodott a Hopp Múzeum Japán Gyűjteménye 2021 novemberében. A fedeles víztartó edény a tradicionális japán teaceremónia jellegzetes szertartási kelléke, egyben egy 2018-ban született kortárs műalkotás.

 

Az egyik legfontosabb mozgató rugónk a bennünket jellemző szellemi kíváncsiság, a nyitottság az újra, a másra, te miből tanultál a legtöbbet, mi volt a legnagyobb kihívás a számodra?

 

Kelet-Ázsia művészete és története hatalmas időkeretet és területet fog át. Ennek az óriási tengernek a hullámai sokszor nagyon tarajosak, s a kérdések megközelítése beláthatatlannak tűnik. Voltak nagyon jó tanáraim, akik remek példát adtak a világos és következetes gondolkodásra. Ezek közé tartozott Mártonffy Ferenc, Miklós Pál és Sinkó Katalin. Az egyik leghasznosabb tanulmányi időt a londoni School of Oriental and African Studiesban töltöttem. Ott a kínai művészet és régészet főtantárgy mellett japán és koreai művészettörténetet is hallgatnom kellett. Nagyon sokat értettem meg e stúdiumok segítségével a kínaiból is.

 

Az Ázsia művészete című centenáriumi kiállítás kínai gyűjteményét bemutató terme 2019-ben

 

A legnagyobb kihívást mindig a következő projektek jelentik. Olyan munkákat terveztem mindig, amelyek az ázsiai művészettörténet és kultúrtörténet területén nemzetközi és hazai viszonylatban is fontosnak és időszerűnek számítottak. Az ázsiai művészettörténet csak nemzetközi terepen művelhető, ezért meghatározó jelentősége van annak, hogy e tudományterületen a hazai zászlóshajót jelentő intézmény, a Hopp Múzeum milyen színvonalú munkát végez. Állandóan visszatérő feladat ezzel kapcsolatban, hogy a kollégáim maximális bevonásával és terveire építve meg kell találnom a legjobb csapatot ahhoz, hogy végig tudjuk vinni a munkát, amely legtöbb esetben konferenciával, kiállítással és kötettel zárul, és további kutatási irányokat jelöl ki.

 

Megfogalmaztál-e olyan célt magadnak, amit mindenképpen szerettél volna elérni a pályádon, illetve amit múzeumvezetőként szeretnél elérni?

 

Amikor elkezdtem kutatni és dolgozni, a kínai és általában az ázsiai művészet szakrális jellegének a felkutatására és a sokáig háttérbe szorított vallástörténeti vonatkozások megismertetésére fókuszáltam. A következő nagy témám a gyűjtéstörténet lett, ami nagyon izgalmas művelődéstörténeti távlatokat nyitott, s remek történetek sokaságát adta a kezembe. Megszülettek az első szakkatalógusok, amelyek minden gyűjtemény közzététele szempontjából kulcsfontosságú kutatásokat és publikáció típust jelentenek. E témából már szervesen következett a kínai művészet európai recepciótörténetének kutatása. Magyarországon máig alig-alig ismert, hogy mennyire fontos ázsiai hatások és kapcsolatok léteztek már a 17-18. században is, pedig a múlt ismerete nélkül nincs jövője e kapcsolatoknak. Intézményvezetőként szeretném, ha lenne állandó kiállítása az ázsiai kultúráknak és vizuális művészeteknek, ami méltón reprezentálná Magyarország keleti érdeklődését és hosszú évszázadokra visszanyúló kapcsolatait.

 

4_Gandhi születésnapjának évfordulóján (2022. okt. 2.) az Indiai Kulturális Központtal közösen szervezett megemlékezésen.

 

Hogyan látod a múzeum jövőjét? Milyen szerepet kaphatnak a fiatalok ebben?Hova pozícionálnád a múzeumok sorában?

 

Ma a világ, s benne különösen Ázsia szerepe egyre inkább felértékelődik. Ugyanakkor a legtöbb ember számára Ázsia teljesen ismeretlen, hiszen tanulmányaik alatt alig-alig találkoznak vele. Ázsia kultúráinak, művészetének és gondolkodásának megértése ugyanakkor kulcsfontosságú lenne, hiszen ma már senki sem tud az ázsiaiakkal való érintkezés, munkakapcsolat nélkül dolgozni. Ezt tartom a Múzeum jövőbeli stratégiai feladatának, amely a kiállításokon, kutatáson túl nagyon aktív oktatási jelenlétet is megkövetel. A fiatalok ebben a folyamatban nagyon meghatározó szerepet játszhatnak. Egyfelől jól ismerik a generációjuk befogadási, ismeretszerzési gyakorlatát, másrészt át kell venniük a stafétabotot az idősebb generációtól a megfelelő ismeretanyag elsajátításával. A Hopp Múzeum Magyarország egyetlen ázsiai művészeti múzeuma, országos szakmúzeum, teljesen unikális művészeti anyag és tudás birtokosa, így ebben a minőségében az egyik legfontosabb szakmúzeum, amely kiemelkedő szerepet tölt be az Ázsiával kapcsolatos ismeretek hazai terjesztésében, s a keleti kapcsolatok építésében.

 

Az épület erősen felújításra szorul, mégis, a Holdkapun át a kertbe lépve megszűnik a külvilág, a rohanás, eltörpülnek a gondok. Hopp Ferenc kései vendégeként mivel lennél elégedett, ha téged majd, mint múzeumigazgatót mivel azonosítanának, ismerve a jeles elődök munkáját?

 

A Hopp Múzeumot elsődlegesen szellemi műhelynek, az együtt gondolkodás és a közös munka helyszínének tekintem, amely kapcsolatokat épít, hidat ver távoli kultúrák felé. Annak örülök, ha szeretik és becsülik, akik itt dolgoznak, s azok, akik ide látogatnak. Nem érzem lényegesnek, hogy a saját utóéletemmel foglalkozzak. Az elvégzett munkát az utókor eleve mérlegre teszi és látni fogják a fényesebb és a feledhető dolgokat is. Kegyelemnek érzem, hogy itt élhetek és végezhetem a dolgomat.

 

 

Köszönöm szépen a beszélgetést, további sikeres életutat kívánok!

gyarapodás, képzőművészet, kortárs, néprajz, tárgy
2021-12-03 07:00
gyűjtemény, múzeumandragógia, műhely, néprajz, programajánló, téma
2023-02-10 18:00