EN facebook

Szerelem a paradicsomszüret idején

KIÁLLÍTÁS

2017-07-09 01:00

 

 

Baselitz: Paradicsomszüret, 1999, Albertina

 

Július másodikán, az MNG Baselitz-kiállításának utolsó napján még egyszer, utoljára megálltam az orosz képek előtt. Baselitz 1998 és 2002 között alkotta a sorozatot, nem tanári utasításra, már rég nem volt a kelet-berlini főiskola diákja. A szocialista realizmus művészetének uralma is elmúlt, mikor úgy döntött átdolgozza, újrafesti a sztálini éra emblematikus műveit. Mintegy 40 képet készített. Budapestre ebből a sorozatból három kép érkezett, mindhárom zavarba ejtő. A piros-fehér-zöld színvilágban pompázó, Küldöttek Leninnél című festményen először észrevesszük Baselitz lábnyomait, a festékdoboz karikáit, majd pár perc múlva felkiáltunk: „Lenin meztelen!” Sőt az összes szereplő az, így a jelenet inkább egy orosz szauna utáni „komoly férfi beszélgetésre” hasonlít, egy korsó sör mellett. A fehér bútorhuzat is a fürdőlepedőt idézi. Hiába próbál koncentrálni és feljegyzéseket készíteni a kurta lábú proletárforradalom fővezére, ábrázolása túl légies, hogy igaz legyen. Mindjárt elillan, mint egy halovány emlékkép.

 

 


Z.Kovalevszkaja: Benykov Sahi Zindánál,  1940 

 

Bár Baselitz minden politikai jelentéstől és értelemtől megfosztotta a Festett tábornokot és inkább tisztán művészeti, színes, dekoratív jelleget kapott a kép, mégsem jó sokáig nézni. A tondó forgandó, könnyedén gurul, és ha fordul, az ősz tábornok bármikor ránk szegezheti a szúrós tekintetét.

 

Z.Kovalevszkaja:  A háznál

 

A Paradicsomszüret végtelenül kedves kép, egy kis fricskával: a festékdoboz köre éppen az egyik szüretelő szemérmét takarja le, pedig a lány teljesen fel van öltözve, talán az akkori túl prűd szovjet morálra utalva, talán a szigorú cenzúrára. Az egész orosz sorozat azt sugallja, hogy ez nem az a művészet, ami Baselitzet ámulatba ejti, nem ami szerethető, csodálható és mégis a Paradicsomszüret mintha cáfolná ezt. Az eredeti művet Zinaida Kovalevszkaja, egy különleges, kivételes tehetségű expresszionista festőnő és keletkutató alkotta 1949-ben Szamarkandban. Bár tudnám, hogyan került Baselitz látóterébe ez a kép, miért emlékszik rá? Ha látni akarjuk Kovalevszkaja Paradicsomszüretét, Minneapolisba kell utaznunk, az Orosz Művészet Múzeumába. Raymond E. Johnson vásárolta meg valamikor a rendszerváltás után. De ez már egy másik história.

 

Z.Kovalevszkaja: Szamarkandi fiú, 1930

 

A Paradicsomszüret története egy szerelmes történet - Kovalevszkaja sorsának egy darabkája, ahogy ez minden egyes festményére igaz. Szerelmes volt tanárába, a festészetbe, a fénybe, a színekbe, a keleti kultúrába, Üzbegisztánba, Szamarkandba. 1902-ben született Volszkban, egy Volga-parti városkában. A családban több generációnyi tudós, akadémikus volt, orientalisták, művészettörténészek, etnográfusok, élettankutatók. Az apja Kazánban tanított, a család baráti köréhez zenészek, írók, festők tartoztak. Zinaida kicsi korától kezdve gyönyörűen rajzolt és festett, aztán a kazáni művészeti iskolában folytatta tanulmányait. A tanárai Pavel Benykov és Nyikolaj Fesin lettek.

 

 

Z.Kovalevszkaja: Benykov portréja, 1945

 

 

Ki érti ezt? A leányzó nem a jóképű fess Fesinbe lett szerelmes, hanem a nem túl szép, teljesen kopasz Benykovba, akit gyerekkora óta ismert. A legenda szerint Benykov karizmatikus személyiség volt és a k figyelemét sem kerülte el soha. Egy pétervári balerinával kötött félresikerült házassága után, az egyik növendékét vette feleségül, de ez nem akadályozta őt abban, hogy egy másik romantikus kapcsolata is legyen. Talán.

 

P.Benykov: Kovalevszkaja portréja,  1945

 

Kovalevszkaja 1927-ben fejezte be a tanulmányait, a diplomamunkáját a Tatár Nemzeti Múzeum vette meg. Sokat utazott, rendszeresen kiállított. Azonban mikor Benykov Üzbegisztánba hívta, mindent ott hagyott. Ezután egy házban lakik a tanár családjával Szamarkandban, együtt dolgoznak, tanítanak, utaznak és többször meg is festik egymást - finom, álomszerű szerelmi vallomások és a karakteres arcképek születnek. 18 évet töltenek egymással, egymás mellett. Zinaida 30 évvel élte túl a mesterét, Szamarkandban maradt és sosem ment férjhez. A kutatók szemérmesen hallgatnak arról, beteljesült-e a szerelmük. Arról sem beszéltek mostanáig, hogy művészetük - a fények és színek örömtánca - mennyire távolt állt az elvárt szocialista realizmustól. A Paradicsomszüretet Kovalevszkaja nem sokkal tanára halála után festette. Öröm és derű árad belőle, mindennek ellenére.

 

Z.Kovalevszkaja: Paradicsomszüret, 1949

 

kiállítás, kortárs, programajánló
2017-07-06 10:52
beruházás, kiállítás, művészet
2017-07-04 09:00