Nem volt könnyű a fogarasi szűcsnek

FALUMÚZEUMI KÉPMUSTRA

Sem legényéletet élni, sem cigányemberrel inni-enni nem volt szabad a fogarasi mesterembernek. A bukaresti Dimitrie Gusti Nemzeti Falumúzeum képanyagából válogattunk.

Gurzó K. Enikő 2017-03-24 11:00
Cikk küldése e-mail:

Mai fényképünk egy fogarasi román szűcsmester udvarán készült. Fotográfusa ismeretlen, de feltételezhetően idealizált képet festett gépével a társaságról, felkérésre. Tudjuk viszont, ki látható a felvételen két inasa mellett, számos állati maradvány alatt, bocskorban és egyéb hagyományos erdélyi román viselet-kiegészítőben.

 

Az asztal tetején szorgoskodó szűcs Dumitru Sofonea, akinek lenyomatát a Dimitrie Gusti Nemzeti Falumúzeum archívumából bányásztuk elő. Valószínűleg fontos személynek számított, hisz a mesterembereket tömörítő céhbe, vagy ennek utódjába, az egyesületbe, társulásba nem kerülhetett be akárki. Hosszú éveknek kellett eltelniük ahhoz, hogy a tanonc felvétele egyáltalán szóba jöhessen. Amennyiben megfelelt az elvárásoknak, és bekerült a belső körbe, újabb és újabb szakmai próbákat kellett kiállnia, szigorú követelmény-rendszernek megfelelnie. A kézművesekkel szemben támasztott igények természetesen Erdélyben sem csak a szász mestereket érintették.

Fogarasban a szűcsökkel egyazon brancsban alkotó tímárok vitték a prímet. Amellett, hogy fontosság tekintetében az első helyen álltak, hírnevük is jó volt, megbecsülték őket. Céhük alapszabályzatát I. Rákóczi György fejedelem engedélyezte 1643. március 28-án. A tizennyolc pontos statútum szerint a korporációnak évente kellett vezetőt választania. Ugyanebben az iratban mondták ki, hogy az idegenből érkezett tímárok csak vásárnapon árulhatják termékeiket Fogarason. A 4. pontban arról is rendelkeztek, hogy a nőtleneknek feleségül kell venniük valakit ahhoz, hogy továbbra is gyakorolhassák hivatásukat. Az évszázados szöveg az özvegyekkel is foglalkozik, hisz megengedi nekik házastársuk szakmájának továbbvitelét, abban az esetben, ha a férj elhalálozik.

A visszaélésekkel kapcsolatban is találunk az alapszabályzatban irányelveket. Így például az ismeretlen eredetű bőráru értékesítését a kitételek egyikében ugyan megtiltják, de nyitnak egy kiskaput azzal, hogy legkevesebb 6 arany fejében megengedik eladását. Azok a cikkek pedig, amelyek nem kelnek el helyben, forgalomba hozhatók egy másik településen.

Az igazság az, hogy különféle díjakért cserében szinte mindent el lehet követni a céhen belül. Olyan kitétellel is találkozunk, miszerint az a tag is fizessen (büntetést), aki cigányemberrel merészelt együtt inni és enni.

Mindezen furaságok ellenére a fogarasi céh nem vallott szégyent, tartotta a nívót. Feljegyzések szerint Erdély minden részéből érkeztek ide tanoncok, akik az inasévek végeztével úgy távoztak, hogy maradtak is valamivel. Ugyanez a megállapítás a fogarasi tímártermékekre is érvényes: messze földön is keresettnek számítottak. Ez volt az oka annak, hogy a szebeniek valódi ellenségeikké váltak, és mindenféle szélhámosságot elkövettek, csakhogy megfékezzék, megakadályozzák érvényesülésüket. Háborúskodásuk végül pereskedésbe torkollott: az ügy felgöngyölítésére 60 szemtanút hallgattak ki. Ők eskü alatt bevallották, hogy a fogarasiak termékeivel soha semmiféle gond nem volt, mindig a legmagasabb minőséget kínálták, ami miatt Transzszilvániában mindenki tőlük igyekezett vásárolni. A tárgyaláson elhangzott: amikor a fogarasiak kiterítették cipőtalpaikat, az érdeklődők köréjük gyűltek. Ezek után a szebeniek nyugodtan hátradőlhettek, pihenhettek, mert a potenciális vevők többé már nem zaklatták őket kérdéseikkel.

A bérgépész, aki lefotózta a multikulturalizmust

HIELSCHER

Aki meg szeretné tudni, milyen volt a multikulturális Románia, nézze meg Kurt Hielscher fotóit. Néprajzosoknak kötelező!

2017. március 03. Gurzó K. Enikő

Ő is lőtt, de őt is lőtték

MEDVEEMBER

Berman hitt abban, hogy élete medvelét, mert ő valójában egy Bear-man. És erről fényképet is készített.

2017. március 03. Gurzó K. Enikő

Az ezerszemű fotóriporter

BERMAN

Egy faládában találták meg a felvételeit, amelyek a későbbiekben a legjelentősebb romániai néprajzi múzeum fotótárának az alapdokumentumai lettek. Iosif Berman továbbra is felfedezésre vár.

2017. március 03. Gurzó K. Enikő
 
A lengyel ulánusok a Jósa András Múzeumban
 
Utolsó felvonás. IV. Károly király koronázása – 1916 a Magyar Nemzeti Múzeumban
    Muzeumok.hu Rss betöltése...