Kutatás Egyiptomban I.

ÁSATÁS

A thébai nekropoliszban dolgozó Egyiptomi Magyar Régészeti Misszió 1995 óta kutatja a qurnai el-Hoha domb déli lejtőjének felső részét. A kutatásba László Orsolya antropológus képes tudósítása enged betekintést.

László Orsolya 2017-03-03 12:18
Cikk küldése e-mail:

A legtöbb ember számára a régészethez fűződő legelső kapcsolódási pontot, a fáraók, múmiák és a piramisok jelentik. Bár történelmi tanulmányaink legkorábbi emlékei között élénken megmarad bennünk az ókori Egyiptom egzotikus képe, mégis a közhiedelemmel ellentétben, kevés szakembernek van lehetősége arra, hogy a történelemnek ezt az izgalmas korszakát kutathassa, ráadásul eredeti környezetében.



Az ásatás helyszíne, az el-Khokha domb, Luxor mellett, a Nílus keleti partján, Thébában.


Az MNM Alkalmazott Természettudományi Laboratóriumának antropológusaként 2011 óta veszek részt a TT 184 számú sír körzetében dolgozó Egyiptomi Magyar Régészeti Misszió kutatásában, melynek keretében az előkerült embertani maradványok vizsgálatát végzem. A kutatócsoport vezetője, Dr. Fábián Zoltán Imre, több mint 20 éve vezeti a quarna-i el-Khokha domb déli lejtőjének felső részén elhelyezkedő nemesi temetkezések feltárását, melynek hosszú távú célja, a thébai nekropolisz eme sírjainak évszázadokon keresztül tartó használatának megismerése, az itt eltemetett személyek, családok beazonosítása. (Az ásatásról bővebb információ ITT található). Az utóbbi években, a régészeti munka szerves részévé vált az embertani vizsgálat, mely idén is két héten keresztül egészíti ki a terepi munkálatokat.

Az antropológiai vizsgálat az óbirodalmi Unis-Anh sír termében talált helyet.

 

A sajátos viszonyok és a sajátos leletanyag az itthon megszokott körülményektől jelentősen eltérhet, így az általában alkalmazott vizsgálati módszereink háttérbe szorulhatnak, illetve a kutatás egyes fázisainak megvalósítása is egyedi megoldásokhoz vezethet.


A vizsgálatok során higiéniai okokból maszkot és gumikesztyűt használunk.

 

A következő napok bejegyzéseiben ennek az izgalmas munkának a mindennapjaiba szeretnénk betekintést adni, valamint a gyermekkori lelkesedésből fakadó örök kérdésre ezúttal azt a választ adni, hogy: igen, kutatunk a fáraók földjén és tartottunk már a kezünkben egy valódi egyiptomi múmiát.


Az emberi maradványok és múmiák nem úgy kerülnek elő, mint a bal oldali képen látható jól ismert Tutanhamon, hanem igen bolygatott és roncsolt állapotban, nagy mennyiségű törmelékkel és egyéb leletekkel keverten. (Fotók: Harry Burton, Apic/Getty Images és Fábián Zoltán Imre)

 

Az összekeveredett csontokat, az egyéb leletanyagtól külön választva kapjuk meg és előkerülési helyük alapján, csoportonként vizsgáljuk. A vegyes összetételű csontokat elsőként anatómiai elemekre (pl. koponya elemek) válogatjuk szét.

 

A következő lépésben az egy típushoz tartozó összes csontot rendszerezzük életkor, anatómiai helyzet (pl. jobb vagy bal oldali) alapján. Mindez, azért szükséges, mert az egy típushoz tartozó csontok között leggyakrabban előforduló anatómiai elem alapján tudjuk megbecsülni, minimum hány egyén maradványa alkotja a bolygatott csontok halmazát (pl. ha van három jobb oldali és két bal oldali combcsont alkotja mintánkat, akkor ez azt jelenti, hogy minimum három egyén maradványai vannak összekeverve). A képen különböző csigolyatípusokat láthatunk csoportosítva.

 


Esetenként összetartozó csontok is felismerhetőek a vizsgálat során. Erre láthatunk példát a bal oldali képen, melyen egy jobb alkar két csontja látható (sing- és orsócsont), melyek szín és méret alapján egy személyhez tartozónak bizonyultak.





 
A lengyel ulánusok a Jósa András Múzeumban
 
Utolsó felvonás. IV. Károly király koronázása – 1916 a Magyar Nemzeti Múzeumban
    Muzeumok.hu Rss betöltése...