Utca, csatorna, házak, udvarok

A Brigetióban folytatott feltárások legfrissebb eredményei

Az ókori Brigetio polgárvárosának területét, a szőnyi Vásárteret 1992. óta idén 20. alkalommal vették birtokba régészek.

Borhy László - Számadó Emese 2011-08-16 09:00
Cikk küldése e-mail:

2011. június 27. – 2011. július 22. között, az ELTE BTK Ókori Régészeti Tanszéke és a komáromi Klapka György Múzeum együttműködésében, Komárom város Önkormányzatának és a Nemzeti Kulturális Alapnak az anyagi támogatásával idén is a régészeké volt a főszerep a szőnyi Vásártéren. Az idei ásatások célja a római kori város utca- és insularendszerének, valamint közműhálózatának, ezen belül is csatornahálózatának, valamint az ún. 1. insula épületei déli folytatásának, esetleges záródásának kutatása volt. Ennek érdekében 2011-ben összesen 224m2 felületen 14 szelvényben folyt 20 napon át a kutatás.

Ókori utakon

 Idén nyáron újabb 4 méteres szakaszon vált ismertté az az észak–déli vonalvezetésű út, amelyre 2008-ban bukkantunk először, és azóta is folyamatosan kutatjuk. Tudjuk róla, hogy valamikor a Kr. u. 2. század derekán építették, keményre döngölt sóderes alapozással, és felületét többször megújították, javították, ahol megsüllyedt, kaviccsal, salakkal, tegulatörmelékkel kitöltötték. Legkésőbbi periódusában, a Severus-korban kőburkolattal látták el, ennek lapjait azonban az évszázadok folyamán elhordták, építőanyagként használták fel. Az utat kétoldalt keményre döngölt agyagfelület szegélyezte. Minthogy ezt is kőlapokkal burkolták, egyfajta járdaként funkcionálhatott. Az útfelület átvágása és bontása során 2010-ben keréknyomokat is sikerült megfigyelnünk a sóderes felületben.

Insulák körül

Az idei év egyik legfontosabb eredménye, hogy az immár csaknem 25 m hosszú utca két oldalán húzódó épületeket be tudjuk illeszteni a római kori város szövetébe. Megállapítottuk, hogy az idén feltárt úttól 40 méterre nyugatra egy hasonlóképpen észak–déli vonalvezetésű, az idén feltártéval  megegyező szerkezetű utca húzódik. A kettő együtt egy „háztömböt”, ún. insulát zár közre. Kelet–nyugati kiterjedése kb. 40 m, észak–déli kiterjedése – az ez évi ásatási eredményeket is belevéve – eddig kb. 50 m, de sem északi, sem déli lehatárolódása nem ismert. A két, utca által határolt háztömböt 1. insulának nevezzük. Ezen belül két, egymással párhuzamosan futó lakóház vált ismertté, amelyeket keskeny, kb. 80 cm-es kis sikátor választ el egymástól. Északi részükön a lakóhelyiségek, míg déli traktusukban gazdasági jellegű épületek, illetve többszörös udvarrendszer helyezkedik el. A 2011. évi ásatások másik célkitűzése éppen ezeknek az udvaroknak a pontosabb megismerése volt (lásd később).
Az 1990-es évek végén már ismertté vált egy pékműhely, amely az 1. insulától nyugatra helyezkedett el, jelezve egy újabb insula legkeletebbi házsorát. Az idei esztendőben kiderült, hogy az 1. insulát keleti oldalon szegélyező út keleti oldalán is újabb épülettel számolhatunk, amelyet a 2. insula legnyugatabbi házaként határoztunk meg. A pékség ennek megfelelően a 3. insula keleti épületeként nyer értelmezést. Brigetióban tehát eddig 3 insula – közülük egy részletesen – vált ismertté.

Az új épület

A 2011. évi idény jelentős eredménye volt az említett úttól keletre húzódó következő, ún. 2. insula már említett nyugati épületének megtalálása, amelyhez – feltételezésünk szerint – az előző években (2009, 2010) megtalált és idén, 2011-ben feltárt csatorna is tartozott: az utcát

A csatorna

szegélyező járdától keletre ugyanis egy észak–déli irányú fal húzódik, amelybe egy kelet–nyugat irányú keresztfal is beköt. A falak csatlakozásánál kemény, szinte terrazzoszerű kavicsos padlószint kezdődik, egy udvar járószintjének az indítása. Itt, a falak által határolt legmagasabb ponton jó állapotban maradt meg, majd az udvar déli részei felé haladva, a felszín lejtésének függvényében állapota romlik, és a legdélebbi szakaszon már csak a járószint alapozási rétegének alja figyelhető meg.

Szerencsés körülményeknek köszönhetően sikerült megtalálni az udvar 245 cm széles bejáratát (kapuját?), amelyet kétoldalt kváderkövek zártak le. A keleti oldalon a kapubélés alapozásából két egymásra helyezett kváderkő is megmaradt. Számításaink szerint az udvar északi fala – a kapunyílással együtt – 8,45 m lehetett, az udvar észak–déli kiterjedése pedig – a 2009-ben, 2010-ben tett megfigyeléseink alapján – mintegy 24-25 m. Az udvar bejáratától északra kb. 3 m2 felületen megmaradt az eredeti, kövekkel burkolt járószint, amelyet sárga agyagalapozásra raktak.

Az udvarról megállapítottuk, hogy legutolsó periódusában – csakúgy, mint a vele nyugati oldalról határos utca – kőburkolat fedte. Ezt megelőzően keményre döngölt, köves-tegulás felülete volt, és alatta csatorna húzódott. A kövekkel burkolt udvar kiképzésekor az alapozási árok aljáig visszabontottak egy épületet, amelynek használati ideje a csatornáéval és a keményre döngölt, kavicsos felületű udvaréval egyezett meg. A kövezett udvar megépítésekor az épületet lebontották, az udvar területét megnövelték, és a csatornát is használaton kívül helyezték.

A 2009-ben és 2010-ben tett megfigyelések alapján jelenleg 12 m hosszan ismerjük a csatornát, amelyről a korábbi évek eredményeit is összegezve kijelenthetjük, hogy egy fő- és két mellékágból állt, és az ún. 2. insula első, általunk ismert épületének sóderes alapozású, utolsó periódusában kövezett udvara alatt helyezkedett el. 10 százalékos lejtésének köszönhetően, a gravitációt kihasználva az udvar déli (záró?)falán át vezette el a szennyvizet az épületen kívüli – jelenlegi ismereteink szerint – beépítetlen részre.

Udvarok rendszere

 Az 1. insula déli traktusának jobb megismerése és pontosabb felmérése céljából újra kinyitottuk a 2008-ban már kutatott udvar felületét, amelyről a 2011. évi szondázások alapján megállapítottuk, hogy sóderes felülete alatt a korábbi udvarszinteket többszörösen megújították, illetve feltöltötték.

2011-ben a déli szelvényekben a 2008-ban kutatott udvar déli folytatását, esetleges záródását kerestük, amelyről úgy gondoljuk, hogy egyben az ún. 1. insula déli záródását is jelentheti. Megállapítottuk, hogy az udvart kelet felől határoló, észak–déli irányú zárófal dél felé tovább folytatódik, mégpedig egy rövid szakaszon fal, nagyobbrészt viszont falkiszedés formájában. Nyugat felől azonban egy kelet–nyugati vonalvezetésű keresztfal csatlakozik hozzá, amelynek segítségével kijelenthetjük, hogy az 1. insula I. épületének falak által határolt, kavicsos felületű udvara hozzávetőleg 12 × 12 m lehetett. Az 1. insula I. épületének keleti zárófalától keletre a vele párhuzamosan elhelyezkedő lakóház déli udvara húzódik, amelynek részleteit több ponton is feltártuk. Erről egyrészt megállapítottuk, hogy azon a ponton, ahol a szomszéd épület udvarát kelet–nyugati irányú keresztfal zárja le, nem találunk keresztfalat, következésképpen nagyobb lehetett: jelenlegi ismereteink szerint észak–déli kiterjedése mintegy 15 m (de déli irányban tovább folytatódik), kelet–nyugati kiterjedése mintegy 10 m (lehatárolt). Másrészt azt is megállapítottuk, hogy az 1. insulán belüli két házat csak a lakótraktusok között választja el egymástól keskeny sikátor; a házakhoz tartozó gazdasági részeknek közös faluk van. Ez a közös, észak–déli vonalvezetésű fal, amelynek ebben az évben mintegy 16 m szakaszát tártuk fel, belefut az idei legdélebbi szelvényünk (F21) déli metszetfalába, vagyis az ún. 1. insula és az I. – illetve a vele kelet felől határos – épület déli záródását még mindig nem értük el, következésképpen azok dél felé tovább folytatódnak. Az említett keresztfaltól délre azonban sárga agyagos felületet értünk el, amelyben épületre utaló nyomot nem találtunk, és járószintje sincs, ezért – feltételezésünk szerint – talán valamilyen nyitott udvar vagy kert lehetett. Ez azt jelzi, hogy közel járhatunk az épületek déli határához.

Beszédes adatok

A feltárt leletanyag gazdagságára jellemző, hogy több mint 700 terra sigillata töredék, számos, részben nagyméretű amphoratöredék mellett rengeteg bélyeges tegula és imbrex (pl. SE009: [Quint]ilia[ni]; SE 067: 2 darab, tabula ansatás TMV bélyeg; SE 061: 8 bélyeges téglatöredék C[oh(ors)?] - - - , tabula ansatás (tegula), LEG[(io) I Ad(iutrix P(ia) F(idelis)] (imbrex), LEG(io) // I AD(iutrix) P(ia) F(idelis) (két darabra tört tegula), LEG[(io) I AD(iutrix) P(ia) F(idelis)] (tegula), LE[G(io) I AD(iutrix) P(ia) F(idelis)] (tegula), [LEG(io) I AD(iutrix)]P(ia) F(idelis) (tabula ansatás imbrex), LEG[(io) I AD(iutrix) P(ia) F(idelis)] (tabula ansatás tegula), [LEG(io) I AD(iutrix) P(ia)] F(idelis) (tegula); SE 005: CFH bélyeges tegulatöredék; SE 098: leg(io) I Ad(iutrix) P(ia); SE 110, 3 téglabélyeg: CF[H], [C]FH, CF[H]), bronztárgy (SE 016: bronz  sisakdísz; SE 084: bronzattache; SE 110: bronz tintatartófedő; SE 016: bronz tükörkeret; SE 031: bronz fogpiszkáló; E 032: harang alakú bronzfogantyú; SE 084: ládika fogantyújának bronz tartólemeze), csontfaragvány (SE 025: XX bekarcolt díszítésű csonttű töredéke; SE 007: csont dobókocka; SE 036: számos, többnyire gömbfejű csont hajtű), ólom (SE 009: dupla koncentrikus körvonallal díszített, kb. 10 cm átmérőjű ólomkorong; SE 036: madár alakú ólomtárgy), érem (SE 036: DIVA FAUSTINA bronzérem; SE 070: DIVA FAUSTINA érem; SE 005: III. Gordianus antoninianusa; SE 006: Philippus Arabs viminaciumi érme), kőfaragvány (SE 084: kőből faragott, lekerekített sarkú és élű, kocka alakú, 92 gr súlyú kőfaragványt /kősúly?/; ugyanitt 15 cm hosszú nyers chalcedon/?/rúd) került elő.

 Mindent egybevetve, a brigetiói feltárások 20. ásatási idényében az időnként viszontagságos időjárási körülmények dacára is sikerült a célul kitűzött eredményeket elérni. Tovább tisztázódott a római kori municipium utcarendszere, lakóházainak insulán belüli struktúrája, közműhálózata, és egy ásatási idény alatt négy, egyenként is hatalmas kiterjedésű udvar feltárásával a lakórészekhez kapcsolódó gazdasági traktusok felépítése is.

A cikk elkészítése az ásatáshoz hasonlóan közös munka volt: dr. Borhy László egyetemi tanár, az ELTE BTK Ókori Régészeti Tanszékének vezetője, valamint Számadó Emese, a Klapka György Múzeum igazgatója közös írását olvashatták.

Tipp!

Látogass el Komáromba a Klapka György Múzeumba! A Húsz év Brigetióban régészeti kutatások Komárom/Szőnyben 19902010 című tárlat július 22. és szeptember 4. között látogatható.
A kiállításról szóló cikkünk itt olvasható.

 
Reigl Judit - Űr és extázis c. kiállítása a Ludwig Múzeumban
 
A NYOLCADIK TEMPLOM. Bálint Endre művészete a Magyar Nemzeti Galériában
he ke sze csü szo vas
vissza
tovább
Önként?!
Muzu.
Látszótér

Pilla Kettő
Varga
Csaba
Franciaország/Párizs
    Muzeumok.hu Rss betöltése...